Lúzerország kispártjai
Ha a szélsőségesek be is kerülnek a parlamentbe, kisebb ellenzéki pártként képtelenek betartani ígéreteiket, és semmittevésük ledarálja választói bázisukat – vélekedik Hubai László. A választásiföldrajz-kutató szerint tévedés, hogy a nyilasok, a kommunisták, a jobbikosok ugyanazokban a választókerületekben győztek, ahogy az is tévedés, hogy balos szavazók hizlalták fel a Jobbikot. Tölgyessy Péter szerint ugyanazokban a választókerületekben tarolt a Jobbik a 2010-es EP-választásokon, ahol 1939-ben a Nyilaskeresztes Párt, 1945-ben pedig a Magyar Kommunista Párt futott be. A lakóhely ezek szerint meghatározó a politikai radikalizálódás szempontjából? - Ha magunk elé rakjuk a három választás térképét - az egyéni kerületeket és a listás arányokat -, akkor világosan látszik, hogy ez az összefüggés nem létezik. Egyébként is veszélyes különböző történelmi helyzetek radikalizmusát pusztán azért összehasonlítani, mert azok tagadják a rendszert. Legfeljebb a szociális státuszból fakadó politikai mentalitás lehet azonos: a társadalom alján élőnek nem jelent vonzó programot „az itt előbb-utóbb jobb lesz, ha szépen vársz tíz-tizenöt évet", hiszen őket csak egy gyors változás hozhatja ki a nehéz helyzetből. Így magyarázható, hogy bizonyos csoportok (például a bányászok vagy az iparvidékek segédmunkásai) 1939-ben a szélsőjobbra, 1945-ben pedig a kommunistákra szavaztak. De azt is hozzá kell tenni, hogy az 1939-ben 25 százalékos szélsőjobb szavazótábort - és itt nemcsak a nyilasokról van szó, hanem öt-hat másik pártról is - a szociális demagógia és a könnyen érthető üzenet hódította meg. Az üzenet nem igényelt nagy töprengést: mindennek oka a zsidó, mindegy, hogy a tőkéssel van bajod vagy a szociáldemokratákkal, vagy Trianonnal, vagy akár a Szovjetunióval. Szociális demagógia és bűnbakkeresés - ezt a politikai főzetet valóban csak a szegények és a lecsúszottak nyelik be? - Nem. A nyilasokat nem csak deprimált rétegek támogatták. Pest megyében, mondjuk Nagykáta, Cegléd, Monor környékén, ahol jók a földek, közel volt a pesti piac, nem volt nagybirtokrendszer, öt párt indult, a nyilasok támogatottsága mégis 40 százalék fölött volt ezekben a választókerületekben. Míg egy csóró megyében, például Békésben négy pártból csak 15 százalékot kaptak. A nyilasok és a nemzetiszocialisták minden társadalmi csoportból vonzottak szavazókat, ugyanis a társadalmi státusz mellett legalább akkora szerepe van egy érzésnek, amit ma úgy mondanánk: lúzertudat. Ami most is működik. A MIÉP-be, ahogy a Jobbikba is, egy csomó elismert értelmiségi figurát vitt ez a lúzertudat - például a szintén nem alulról jövő Morvai Krisztinát, aki akkor kattant be, amikor nem mehetett ki még egyszer az ENSZ-be, a Jobbik viszont újra kiküldte a tutiba (az Európai Parlamentbe - a szerk.). A harmincas években ezek a mozgalmak vittek szavazókat a munkásoktól, a középosztálytól, a szegényparasztságtól, sőt az arisztokraták köreiből is. Az Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt vezére például gróf Pálffy Fidél, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt vezetője pedig gróf Festetics Sándor volt... A deklasszálódás és a lúzerség mellett az életkor is szerepet játszik. Rengeteg a fiatal a Jobbik köreiben... Itt találhatunk párhuzamot? - Ez 1939-ben kevéssé volt jellemző, eleve 26, illetve 30 év volt a választójog korhatára, a fiatalok nem nagyon szavazhattak. 1945-ben viszont már igen, és a fiatalok jó része az új világ ígéretével fellépő kommunista pártra szavazott, aminek csak 1947-ben lett igazán radikális a programja. A borsodi iparmedencében és attól délre húzódva a Viharsarokig a kommunista párt nagyon erős volt. És persze erős volt a városokban, Mosonmagyaróváron (alumíniumipar), a pécsi bányavidéken, az akkor még 14 kerületből álló Budapesten, illetve a fővárost körbeölelő, Újpesttől Csepelig érő ipari gyűrűben. Ráadásul a második világháború után kommunistának lenni nem taszító, a mozgalom virágzott Európa-szerte. Persze féltek a kolhozrendszertől, de a helyzetet alapvetően meghatározta a világpolitika - akkor éppen a Szovjetunió, a háború előtt pedig Németország közelsége. A radikális mozgalmak térnyerésében persze a hazai feszültségforrásoknak - a földkérdésnek, a megoldatlan nemzetiségi kérdésnek, a szociális feszültségeknek - is döntő szerepük volt. Korábban arról beszélt, hogy a szélsőjobb bármilyen élethelyzetben összeszed ötszázaléknyi szavazatot. - Egy jobboldali szélsőség támogatása normál estben körülbelül ennyi. Magyarországon? - Szerintem máshol is. Én azt mondtam, hogyha egy választáson a szélsőjobb önálló formációként indulhatott, akkor 5 százalék körüli eredményt ért el. Nyilván vannak szezonális eltérések, mint a '39-es választás, ahol 25 százalékot kapott a szélsőjobb, a 2009-es EP-választás, ahol 14 százalékot szerzett a Jobbik, és a tavaszi parlamenti választás, ahol akár 15-20 százalékot is kaphat. De még egyszer: ez szezonális hatás. Az, hogy '39-ben erőteljes német befolyás mellett 25 százalékot tudott elérni a szélsőjobb, jelentheti-e azt, hogy ez a maximális támogatás, amit össze tud szedni a Jobbik is? - Nem tudjuk megmondani, de 1939-ben a szélsőjobbnak nem volt a teljes országot lefedő hálózata. Most van. - Nagy különbség. Akkor úgy jött ki a 25 százalék, hogy az ország felén a szélsőjobb nem is tudta megszervezni magát. Ha lett volna hálózat, akkor 1939-ben a szélsőjobb az egész ország területén el tudott volna indulni, hiszen már akkor sem okozott volna gondot az egyéni képviselőjelöltséghez szükséges 500 és a megyei listához szükséges 1500 ajánlás összegyűjtése. De 1941-re így is bekövetkezett a szélsőjobb visszaszorulása. A '39-es helyzet annyiban mindenképpen hasonlít a maihoz, hogy a politikai rendszer átalakulása után akkor is három nagy csoport maradt, és mindegyik jobbra tolódott. Ahogy most. Centrumhelyzetben volt egy abszolút többségi támogatással bíró erő, a Magyar Élet Pártja (az akkori kormányzó párt - a szerk.), tőle jobbra egy 25 százalékos szélsőjobb, balra pedig egy 22 százalékos csoportosulás (kisgazdák, szociáldemokraták, liberálisok) volt. Ma ötvenvalahány százalékkal középen a Fidesz áll, a szélsőjobbot egyetlen párt testesíti meg, a 15 százalékos Jobbik, balra pedig ott a 20-25 százalékos MSZP. Hogy mondta korábban: az üzenet nem igényel nagy töprengést? - A válság körülményei közepette a Jobbik a cigánykérdéssel tudott feljönni, szegény embereket veszít össze még szegényebbekkel. Maradt a régi populista magyarázat: minden baj oka a cigány. És nem mellesleg a zsidó, hiszen a Jobbik indoklása szerint azért nem tárgyal a Fidesszel, mert az az izraeli Likud testvérpártja. A Jobbik egyébként a második világháború előtti szélsőjobb szóhasználatából egy sereg dolgot átvett: Szent István-i államhatárok, egyedül vagyunk Európában, igazi magyar érdekek képviselete stb. Észak-keleten valóban sikerült összeugrasztani a nem cigányt a cigányokkal, de délen, például Baranyában jóval békésebb a helyzet. Mi ennek az oka? - Valószínűleg más a népek mentalitása, Baranya iparvidék, erős szociáldemokrata hagyományokkal. Ahol a háború előtt erős volt a szociáldemokrata párt, ott a háború után is az maradt, ahol viszonylag gyenge volt, a kommunista párt átvette a helyét. Táplálékkonkurencia-harc zajlott a munkás szavazatokért. A negyvenes évek végén az volt a kérdés, hogy ki ad földet. A földbirtokstruktúra a háború előtt már javában megmerevedett, és ezzel párhuzamosan a parasztság földigénye nagyon erős volt, hiszen a '20-as években elmaradt a földosztás. A jelszó: a föld azé, aki megműveli - legalábbis ez van 1946-ban a kommunista plakátokra felírva. Amit egyébként először, még 1935-ben Szálasi Ferenc (későbbi nyilas nemzetvezető) ír le. De mindegy is, hogy ki írja le, a lényeg az, hogy adott egy réteg, amelyik földet akart, és arra hajlandó szavazni, aki radikális földosztást ígér, míg a kisgazdák csak méltányos, megváltásos földosztásról beszéltek. Így a földosztást főként a kommunistáknak tulajdonították, akik ezzel besöpörték a szegényparasztokat. Ahol nagybirtokok voltak és erős feudálils beidegződések, például a nyugati határ felé, a baloldal nem szerepelt jól, az embereknek ugyanis hiába ígértek földet - a kommunista párt így is csak 3-5 százalékot kapott. A nagybirtokosokkal párban szokták emlegetni az egyházat. A klérus hogyan reagált a szélsőségesek erősödésére? - Rendes keresztény ember nem szavaz a szélsőségekre - 1939-ben azt írta a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele, hogy „óvakodjunk a szélsőségesekre való szavazástól". Meg lehet nézni a három érseki székhely - Esztergom, Eger, Kalocsa környékét - 30 százalék feletti a szélsőjobb támogatottsága, úgyhogy a felszólítás nem volt nagyon hatékony. De hasonló a helyzet a veszprémi püspökség területén, vagy a zirci apátság környékén. A 2010-es EP-választásoknál egyébként már nem tűnik ki, hogy az egyházi központok körül kiugróan erős lenne a Jobbik. A Fidesz azt kommunikálja, hogy hatalomra kerülése esetén partvonalra szorítja a Jobbikot. A nyilas párt elődpártjait 1937 és 1939 között vagy háromszor tiltották be, és a végén megerősödött. Mi a jobb megoldás, állami szigorral csapni le a szélsőségekre, vagy hagyni őket, hátha az emberek kiábrándulnak belőlük? - Ahogy a Magyar Élet Pártjának jobbszélét alig-alig lehetett megkülönböztetni a szélsőjobbtól, szinte ugyanazt mondták, úgy ez a Fidesz egyes figuráira is igaz. 2002-ben Orbánnak is bejött az a taktika, hogy eléneklem a szavazóbázis egy részét, de akkor jó helyzetben volt az ország. Most lehet, hogy Orbán kudarcot vall. Tiltani vagy nem tiltani? - Túl nagy a támogatottsága ahhoz, hogy betiltható legyen. A Magyar Gárdát viszont indokolt volt betilatni. De igazából, ha jön egy jobb gazdasági helyzet, illetve ha a Jobbik már bent lesz a parlamentben, ugyanúgy kiábrándulhatnak belőle, mint ahogyan 1941-re kiábrándultak a szélsőjobból. Amint alkotni kéne, nem pusztán tagadni, a szélsőjobb nehéz helyzetbe kerül, ma sincs mondanivalója például az ország eladósodásáról, a munkanélküliségről. Az nem program, hogy minden reggel énekeljük el a Himnuszt vagy azt, hogy „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában..., hiszek Magyarország feltámadásában". A Fidesznek sincs olvasható válasza ezekre a kérdésekre. - Ez a Fidesz számára egy csapdahelyzet. Ha gyűjtőpártként kifejt egy programot, amit magyarázgatni kell, akkor óhatatlanul leforgácsol magáról támogatói csoportokat. Ám ha nem mond programot, akkor lépten-nyomon számon kérhetik rajta, hogy mit is fog csinálni. Egyébként, ahogy a német birodalmi behatolás mellett, illetve egy vesztes háború után nem volt a magyar gazdaságnak jelentős mozgástere, úgy a Fidesznek sem lesz túl sok az eladósodottság miatt. Már csak ezért is hiába várnak a változásra a Jobbik hívei. A csalódás kódolva van, nem érdemes mártírt csinálni belőlük. Fideszes körök attól tartanak, hogy az MSZP-ből kiábrándult szavazók számára Orbán Viktor akkora mumus, hogy a Fideszre nem szavaznak, úgyhogy a Jobbikot támogatják inkább. - Ha megvizsgáljuk az EP-választások eredményét, azt tapasztaljuk, hogy az MSZP-s és a jobbikos szavazatok között nincs korreláció, törvényszerű összefüggés. Az MSZP és a Fidesz erősen függenek egymástól: legalább a választókerületek 90 százalékában igaz, hogy minél rosszabb az MSZP, annál jobb a Fidesz, és ez fordítva is igaz. Másról szól az elemzői fáma... - Pedig a Jobbik és az MSZP között -0,06 százalék volt a korrelációs együttható, ami gyakorlatilag nulla. Ez persze az átlag, településszinten lehet, hogy magasabb lenne ez az arány, de ha az egész országot nézzük, megállapíthatjuk, hogy a baloldali inkább otthon maradt, de nem szavazott át a Jobbikra.