Hat csodálatos kerék
A Tyrrell P34 azért kedves a szívünknek, mert minden idők legmókásabb külsejű F1-es autója. Ráadásul élő ember nem vette komolyan, hogy valaha normálisan működhet. Azért lett hat kereke, mert a két kicsi első keréknek: - kisebb a légellenállása, mert kisebb a homlokfelület - összességében mégis nagyobb felületen érintkezik az aszfalttal, tehát jobban tapad viszont: - irtó komplikált megcsinálni, hogy kanyarodni tudjon, mert mind a 4 kerék más íven fordul - fékezéskor vagy az első pár blokkol, ami lerövidíti az effektív tengelytávot, így szűkebbre húzza az autót - vagy a második, ami pont ellenkezőleg hat - ezért három főfékhenger kellett - nehéz Derek Gardner, a Tyrrell főkonstruktőre maga is sokat nevethetett a dizájnon, pláne, amikor elképzelte az emberek arcát, amikor leleplezik. Igaza is lett. A takarót hátulról előre húzták le a sajtóhiénák orra előtt, és állítólag a terem takarítómunkásai még hetekkel később is találtak lehullott, a hitetlen tülekedésben elvesztett alsó állkapcsokat a székek alatt. Hogy értsük: a négy első kerék 10 colos volt, azaz akkora, mint az eredeti ős-Minin. Összevetés gyanánt a Trabant 13-asokat használt. Végül aztán ez is lett a veszte: mivel senki más nem versenyzett ekkora gumikkal, a GoodYear nem fejlesztett rá külön, mert nem érte meg. Így pedig lassan kikopott a mezőnyből, pedig perverz módon hajlamos volt nyerni. A '76-os svéd GP-n Scheckter és Depailler elvitte vele a két első helyet. De nem ezért kapott postot, hanem a képek és a videó miatt. Hat kerékkel driftelni Monte-Carlóban! Ez ám a mulatság! Féktávon elemelni a belső-hátsó kereket, akár egy szeleburdi Renaultsport Clio! És legfőképpen a videó, ami egyszerűen csodálatos. Máig sem értem, milyen égre szegezett lándzsára szerelhették a kamerát a belső/felső képekhez. Ne feledjük, 1976-ban járunk, aligha rendelkeztek Tyrrellék tenyérnyi MiniDV-kkel.