Oldal.Info
Az Árpád-sávos zászlóról és a toleranciáról
Sok problémája van a magyar közéletnek, az egyik kétség kívül egymás szavainak meg nem értése, illetve egymás szavainak tudatos félreértése. Mert ebben a vitában tényszerűen mindkét oldalnak akár igaza is lehet. Nem abban nincs igazuk, amit mondanak, hanem abban, amit elhallgatnak. Igaz egyik oldalról, hogy az Árpád-sávos zászló egy régi magyar jelkép, amit eleink is használtak. Igaz, hogy ezt a zászlót egy szörnyűséges eszme szolgálatába állították (nyilaskereszttel a közepén, vagy anélkül), igaz lehet, hogy azok egy része, akik ezt a zászlót lengetik, nem nyilasok, még csak nem is radikális jobboldaliak, de egy dolgot mégsem vesznek figyelembe: ez a zászló emberek százezreinek érzékenységét sérti. Arra az érzésre, hogy ez a zászló ma is inkább a 40-es évek politikájának visszatükrözése, sok minden ráerősít. Pl. Göncz Árpád 92-es kifütyülése, amikor ezt a zászlót neonáci tűntetők lengették, miközben nem hagyták szóhoz jutni a köztársasági elnököt. De tovább megyek: ha valaki ismeri a magyar társadalom iskolázottsági szintjét, a történelmi ismeretek elmélyültségét, az arra a következtetésre juthat, hogy az emberek többsége, még a legújabbkori történelem ismereteiben is sok hiányosság van, nemhogy a korábbi korokat illetően. Ezért bátorkodom feltételezni, hogy a zászlót lengetőknek (azok egy részének) fogalmuk sincs arról, hogy ezt a szimbólumot a korábbi évszázadokban ki, mire használta, jóval biztosabb, hogy arra azonban emlékeznek, ami a 40-es években Magyarországon történt. Gyurcsány Ferenc március 19-ei próbálkozásai arra, hogy megértesse azt a tényt, hogy az Árpád-sávos zászló rossz emlékeket kelt és sok ember érzékenységét sérti, nagyon szimpatikus a számomra. Ugyanakkor az ő szájából ez a nemes cél is nagyon furcsán hangzik, mert ne felejtsük el: ő volt az a miniszterelnök, aki a vörös csillag legitimálásáért szólalt fel számos értelmiségével egyetemben (pl. OVB elnök) és ez a jelkép legalább annyi embert bánt, mint az Árpád-sávos zászló, mindegy mit is jelentsen a vörös csillag. Nem értem, hogy egy a saját politikai tábora szavazói felé ilyen empátiát mutató ember miért nem képes arra, hogy a másként gondolkodók érzékenységét is megértse és elfogadja, és miért várja el a jobboldaltól, hogy az empatikus legyen? (Az alábbi írás a testvérem szellemi terméke)