Lendvai értékel
Jó dolog, hogy a Népszabadság független, külső szakértőket kér fel a lap kéthetenkénti bírálatára, de az eddig ombudsmanok (brrr, biztos, hogy nincs erre valami jobb megnevezés?) munkájától nem voltam elájulva. A Majtényi László - Miklósi Zoltán páros a lap teljesítménye helyett rendre a lapban felbukkanó témák kibontásával foglalkozott. Az őket követő Lipovecz Ivánt lelkesen fogadtam, sajnos azonban a bejegyzésemre reagáló hozzászólóknak lett igaza: Lipovecz annyira barokkosan fogalmazott, annyira becsomagolta mondandóját, hogy abból csak a legbeavatottabbak voltak képesek kihámozni, mi is a helyzet a Népszabadság írásaival. Most újabb versenyzőként Paul Lendvai bukkant fel. Bevallom, korábban nem voltam Lendvai lelkes híve. Meglehetősen felszínes ismereteim alapján azok közé a K-Európa szakértők közé soroltam, akik óvatosan, kellő távolságból figyelik vizsgálódásuk tárgyát, nehogy piszkosak, vagy büdösek legyenek tőle. Februárban egy konferencia előadójaként hallottam és azonnal megállapítottam, hogy óriásit tévedtem. A 81 79 éves Lendvai nagyon is közelről, alaposan vizsgálódik és kíméletlen őszinteséggel fogalmazza meg véleményét. A Népszabadság mai számában megjelent A baloldal és a gróf a Népszabadságban című írásában Lendvai a korábbi kritikusoknál sokkal alaposabban vizsgálja meg az elmúlt hetek cikkeit. Itt-ott ugyan dicsér, de a végbizonyítvány (szerintem) elég gyenge: elnagyolás, félreértés, benyalás... Feltűnő, hogy a Népszabadság még "saját" terepén, a szocialista ügyekben sem képes alapos tájékoztatást nyújtani. Elkeserítő, mennyire hiányos, vagy egyenesen megtévesztő a külpolitikai rovat termése (Pocakos rendszeresen ostorozza is ezért őket - mérsékelt sikerrel). Közben a lap teljesen elalél egy komolyabb ingatlanbefektetőtől, vagy egy "igazi" gróftól... Lendvai írása önmagában is élvezetes, de igazán úgy érdemes olvasni, ha az ember képes visszaidézni az eredeti cikkeket is. Nekem egyik-mások írás rémlik, de valamennyire, minden részletével nem emlékeszem. Persze a Népszabadság internetes kiadása megtehetné, hogy linkekkel látja el az eredeti cikket, de ember / idő / energia / odafigyelés (ki tudja?) híján erre nem került sor. Kár. Ez volna az online kiadás (egyik) értelme.