47857 km, Ko Lipe
Reggel egy kávé után elindultunk a parton, minden különösebb cél nélkül. A nap ragyogóan sütött, a tenger kék volt, a homok fehér. Mikor elértük a homokos strand végét, búvárszemüveget béreltünk, és letáboroztunk egy kis öbölben, amiről kijelentettük, hogy a mi strandunk. Pár percen belül érkezett egy olasz páros, onnantól már nem volt már annyira a mi strandunk, bár azt hiszem, nem zavartuk egymást különösebben. Néha úsztunk egyet, megnézni, hogy mégis mit csinálnak a halak, összeszedtünk pár csigát, kagylót, koralldarabot, olvasgattunk, és csendben leégtünk. Hiába kentük magunkat, hiába hevertünk az árnyékban, a víz tetején lebegve így jár az ember. Érdekes módon G járt rosszabbul, pedig ő mindig alaposabban bekeni magát, mint én. Lehet, hogy az én bőröm már feladta, és inkább le sem ég, hiszen úgysem tanulok belőle. Az út