48187 km, Krabi
Ideje volt továbbállni a szigetről. Elhatároztuk, hogy emiatt azért nem akarunk korán kelni. Persze sikerült úgy megszerveznünk, hogy mégiscsak vekkerre keljünk. Rengeteg speed boat megy a szárazföldre, meg van egy sima hajó, de minden olyan helyen, ahol jegyet lehetett venni, azt állították, hogy nem megy, vagy nem minden nap, meg eleve nem is lehet tudni, hogy mikor megy. Végül egy helyen hajlandóak voltak eladni két jegyet. Nyilván minden nap megy, mert minden nap hallottuk elpöfögni tíz felé. Persze hivatalosan kilenckor indul, de hát elmélet meg gyakorlat nem mindig passzol. Minden esetre fél kilenckor longtail boatra szálltunk, ami kivitt a pontonra, ahonnan a hajók indulnak. Nagy tömeg szorongott a kis lélekvesztőn, közben már pakoltak be egy speed boatba, aztán a következőbe. Nekünk meg mondogatták, hogy csak várjunk, és mindjárt jön a miénk, ami kicsit arrébb áll. Végül egy csónakos inkább átszállított minket a hajóra, ami meglepő módon tíz előtt elindult. Rajtunk kívül nem volt más utas. A tetőn ültünk, ahol kellemesen járt a levegő és ki is lehetett látni. Ugyan a többi hajó 55 km/h sebességgel zúz, ez meg csak 20-szal, mégse bántuk meg a döntésünket. Itt nyugodtan lehetett sétálgatni, olvasni, nézni a szigeteket, meg a tengert, és járt a levegő. A speed boaton egy kényelmetlen műbőrrel bevont padon kell szorongani két másik ember között. Kilátni nem lehet róla, viszont néha kap az ember a képébe némi sós vizet, és hát a sebességgel az is jár, hogy dobál a hullámokon. Továbbá tesznek egy kitérőt és megállnak Ko Tarutaon, így nagyjából két óra alatt teszik meg a távot, a mi csühögőnknek három kellett. Annyira nem nagy a különbség. Kikötés után át kellett mászni még három hajón, meg egy pallón, hogy partot érjünk. Ez nem is volt annyira egyszerű nagy hátizsákkal hátul, kicsivel elöl. A hajók, amiken át kellett vágni pedig halászhajók voltak, amiket nem kimondottan arra terveztek, hogy utasok sétálgassanak rajtuk. Első dolgunk persze az ebéd volt, ami igencsak esedékes volt, tekintve, hogy reggelire csak jeges kávét ittunk. Tele hassal aztán szállítóeszköz után néztünk. A lustaság szép erény, vettünk két jegyet, fejenként 450 bahtért, de kiderült, hogy a sofőr csak akkor megy Krabiba, ha lesz négy utas, amúgy Hat Yaiba visz csak. Megnyugtattak, hogy onnan van minibusz Krabiba, de minek menjünk majdnem az ellenkező irányba két órát egy drága busszal, ha onnan csak messzebb van a cél, és megint csak drága minibusz vinne el. Hagytuk a drága megoldásokat, és visszatértünk a szokásos utazási módszereinkhez és kerestünk egy pickupot, La-Nguba, a legközelebbi faluba, ami a fő közlekedési útvonalon fekszik. Meg is találtuk a táblát, amire azt pingálták, hogy buszmegálló, meg azt, hogy Trang. Az út szélén, a tábla alatt, a hátizsákjainkon üldögélve vártuk, hogy majd csak jön egy busz, de nem tűnt túl bíztatónak a helyzet. Tíz perc múlva már a buszon ültünk, meglehetősen elégedetten. Trangban már volt buszállomás, de sokat nem láttunk belőle, mert már indult is a busz Krabiba, éppen csak egy gyors wc-látogatás fért bele. Roppant elégedettek voltunk a dolgok alakulásával. Hogy azért a világ egyensúlya meg ne bomoljon, négy kilométerre Krabi központjától rakott le a busz, aztán tűzött tovább Ko Phi Phire. Persze ránk ugrottak a taxisok, de olyan áron akartak elvinni, hogy inkább elindultunk gyalog, lesz, ami lesz alapon Hát nem lett semmi. Legyalogoltunk egy kilométert, mire egy pickup ránk akadt. Tele volt, de G-nek még szorítottak egy helyet, én meg sokkal kényelmesebben álltam a hátsó fellépőn. Néztek is a helyiek, nem gyakran látni farangot hátizsákkal a lökhárítón utazni. Persze nem igazi lökhárító, mert felhegesztenek egy jó széles fellépőt, szóval tényleg kényelmesen lehet rajta álldogálni. Még szállodát is találtunk gyorsan, így mehettünk is az éjszakai piacra vacsorázni. Egy príma sülthalat sikerült befalnunk. Itt véget ért az az őrület, ami Ko Lipén dúlt és helyreálltak az árak. Nem értem, hogy lehet az, hogy egy aprócska szigeten a hal sokkal drágább, mint bármilyen más hús. Jó tudom, katolikusoknak a hal nem hús, meg néha a vegetáriánusoknak sem, ha már nagyon nem bírják evés nélkül. Az út