"Nem tudunk semmit senkire fogni" - Villáminterjú Mucsi Zoltánnal
Bár nem végzett Színművészetit, mára talán az egyik legfoglalkoztatottabb színész Magyarországon. Ahogy fogalmaz, Nézőművészeti Főiskolát végzett. Harmincöt éve dolgozik, húsz esténél többet játszik egy hónapban. Az amúgy zsúfolt nyárban kérdeztük a Katlanról, jövőbeli terveiről, munkáról és pihenésről. Az emberek általában úgy gondolhatják, hogy a tanár, meg a színész nyáron jól kipihenik magukat... M.Z.: Hát, ez nagyon megszűnőben van... Azzal kezdted a beszélgetést, hogy fáradt vagy, kicsit gyűrött. Neked eddig hogy telt a nyarad? M.Z.: Forgatjuk a Munkaügyek című sorozat negyedik évadját, ez augusztus 8-ig tart, aznap már megyek is le az Ördögkatlanba. Ott lesz akkor egy Mulatság, másnap pedig két előadás a Zsidó című darabból. A Mulatság a 300. alkalommal megy majd. Ennyi idő után mennyit változott a produkció? Mennyiben álltok másként az előadáshoz? M.Z.: Sokkal szarabbul nézünk ki, mind a hárman. (Nevet.) Ez nagy változás. Az elején három fiatal, tehetséges fiú voltunk, most meg, három rozzant fickó. Nem, figyelj, ez más. Azért jó amikor elérsz egy bizonyos szám fölé, mert ha felkeltenek hajnali kettőkor, akkor is hozod az előadáson a kilencven százalékot, minimum. Persze egy előadás esetében nincs olyan, hogy elkészült. Nyilván mi azzal áltatjuk magunkat, hogy még fejlődött is, nem maradt úgy. De ha csak azt vesszük, hogy másfél évtizeddel idősebbek vagyunk, nyilván másképp hangoznak bizonyos mondatok. Mucsi Zoltán, fotó: Mudra Zoltán / Origo Ez az előadás mindig megy a Katlanban. Hogy lett ebből hagyomány? M.Z.: Az első Katlanon már játszottuk, és úgy tűnik, ameddig igény lesz rá, menni is fog, hacsak nem történik komoly baj. Már nem emlékszem, hogy nyitó, vagy záró darab volt-e, de azt hiszem, ez az egyetlen darab, ami mindig műsorra kerül, talán még Kiss Tibiék koncertje állandó. Úgy is mondhatjuk, hogy nincs nélküle Katlan. Hogyan vélekedsz a Katlanról? Hol a helye a színházi történések között? M.Z.: Ez egy fesztivál, ami elérkezett egy határhoz. El kell dönteni, hogy ekkora marad, vagy visszafelé halad, vagy esetleg kinövi magát - szerintem akkor veszítene a varázsából. Most még családiasnak lehet nevezni. Kiváló színházi előadásokat kínál, de az egész program nagyon jó. Sajnos az elmúlt két Katlanon, különböző elfoglaltságok miatt sokkal kevesebb időt töltöttem, mint az előzőeken. Viszont én nagyon szeretek lent lenni. És tényleg sokféle program van! Gyerekprogramok, sokféle zenei program, nem csak színház. A zsidó című előadás is szerepel a fesztiválon, ebben is részt veszel. Miért került be a programba? M.Z.: A Laci (Bérczes László), meg a Móni (Kiss Mónika) megnézték és úgy érezték, hogy témáját és minőségét tekintve belefér az idei programba. Számodra mennyiben fontos, hogy mit üzen egy darab? M.Z.: Nem hiszem, hogy a színház üzen. Inkább kérdéseket tesz fel. A zsidó például fontos problémákat vet fel. Például arról szól, hogy el tudunk-e egyáltalán számolni bizonyos kérdésekkel, szembe tudunk-e nézni a múltunkkal, és ha nem, annak milyen következményei lesznek. Minderről elég jófajta humorral beszél. A zsidót a Nézőművészeti Kft.-vel hoztátok létre, ami tekinthető egy társulatnak is, bár most szabadúszóként működsz... M.Z.: Igen, most nekünk alapítóknak –Pepének (Scherer Péternek), Krisztiánnak (Kovács Krisztián), Katona Lacinak, Gyulai Eszternek- a Nézőművészeti a középpont. Parti-Nagy Lajos például a következő évadra írja át nekünk a Don Quijotét. Mindig együtt találunk ki egy évadot, és a maradék időnkben ki-ki kedve, igénye szerint válogat a kihívások közt. Idővel bővülhet a csapat? M.Z.: Majdnem minden előadásunkban van vendég, A zsidóban például három. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a közeljövőben nem fogunk harminc-negyvenszereplős darabot létrehozni, hiszen ilyesmire nem futná abból a támogatásból, amit kapunk. Ha több pénzünk lenne, jóval több előadást hoznánk létre, de egyelőre az anyagiakra is kell koncentrálnunk. Nemcsak a Szkénében játszotok, osztálytermi előadásokat is visztek iskolákba... M.Z.: Leginkább a Péter (Scherer Péter) teszi ezt. Most már a sokadik osztálytermi előadását hozza létre. A Gyáva, ami egy monodráma Kovács Krisztián főszereplésével például már közel van a kétszázhoz, de sokat jár iskolákba a Vakság, az Ady/Petőfi is. Olyan problémákat feszegetnek ezek az előadások, amelyeket a tanárok és a gyerekek is fontosnak tartanak. Ha úgy adódna, te szívesen tanítanál fiatalokat? M.Z.: Erre még nem kaptam felkérést. De valószínűleg engem sem hajt efelé a belső erő, mert akkor már megpróbálkoztam volna a tanítással. Nekem a színház, a film, no meg a család pont felhasználja az energiámat. És remélem, az sem lenne baj, ha többet lehetnék itthon. Mi várható a következő évadban a Nézőművészetiben? Milyen munkáitok lesznek? M.Z.: Már régebben is nagyon szerettük volna Péterrel a Don Quijotét színre vinni, de eddig valamiért nem jött össze. Most úgy néz ki, megvalósul Rába Roland rendezésében. Ezentúl Szálinger Balázzsal lesz egy közös munkánk. Ha minden igaz, augusztus végére lesz egy kész darab a kezünkben, amit be kellene mutatni december 18-án. Aztán Péter csinál Katona Lacival egy kétszemélyes kortárs francia darabot, illetve még két iskolaszínházi produkciót. Aztán az eddigi elkészült darabjainkat is játszani fogjuk. Nekem van még tizenegynéhány futó darabom, többek közt a Bárkában. Szóval lesz munka. Mennyire válogathatsz a szerepek közül? M.Z.: Hála Istennek az elmúlt harmincöt év alatt nagyon kevés olyan szereppel kínáltak meg, amelyre nemet kellett mondanom. No meg a Nézőművészeti Kft. például arra jó, hogy nem tudunk semmit senkire fogni, és abba, hogy mit tűzünk műsorra, nem nagyon szólhat bele senki. Ez jó. Tudjuk, hogy ami van, az nagyjából a mostani képességeinket tükrözi. Az a mi gyerekünk. Van, hogy jó, van, hogy kevésbé jó és van, hogy elsül a puska. Van kilátás arra, hogy egyszer saját teretek legyen? M.Z.: Hát, ez nem tűnik reálisnak, mert valaki mindig elrontja a lottószámokat (mosolyog). Nyilván ha ilyesmi összejönne, akkor sok mindent át kéne gondolni. Az egy nagy lépés lenne. Nyilván izgalmas lenne, szívesen kipróbálná a csapat. De mi most szépen, apránként haladunk a szamárlétrán. Jut időd színházat nézni ? Ha például a barátaid játszanak, vagy rendeznek? M.Z.: Az elmúlt évadban nagyon keveset jártam színházba, azt hiszem csak három előadást láttam. Ennek az az oka, hogy egy hónapban több mint húszszor játszom, főpróbaheteim is vannak, szóval alig marad szabad estém. De azok közül amit láttam, a Titkaink tetszett nagyon a Pintér Béla Társulattól. Mennyi időd akad nyáron a pihenésre? M.Z.: Nem egészen három hét. El fogunk menni a családdal a tengerhez, tíz napra. Az nagyon jó lesz. Már mindenki várja. A VB-t nézted? M.Z.: Igen. Három meccs kivételével mindegyiket láttam. A 7:1-et, azt nem. De jó volt. Most meg jön a vízilabda EB. Azt majd nézzük. Egyébként még focizol néha? M.Z.: Hát, ha lejutok az Őrségbe, akkor talán. Focizni, az túlzás. Passzolgatni szoktam a fiúkkal. Jobbak már nálad a srácaid? M.Z.: Áhhh, sokkal! (Büszkén mosolyog.) Kérdezett: Dudás Demeter