150 éve nyitotta meg kapuit Pesten a Színészeti Tanoda
1865. január 2-án kezdte meg működését Pesten az első országos hazai színiiskola, a Színészeti Tanoda. Az első országos hazai színésziskola létrejöttéig hosszú út vezetett. A magyar színjátszás első temploma 1837-ben Pesti Magyar Színház néven nyitotta meg kapuit, elnevezése 1840-ben lett Nemzeti Színház. A polgári haladás, a nemzeti öntudat élesztése, a magyar nyelv ápolásának terén elévülhetetlen érdemeket szerzett intézmény fontos szerepet játszott 1848-49-ben is, de a szabadságharc bukása utáni önkényuralom idején működésének körülményei megnehezültek. A változáshoz az 1860-as évek elején bekövetkezett politikai enyhülésre volt szükség, csak ekkor vált lehetségessé az állandó művészeti iskola létrehozása, amire kísérletek korábban is történtek. I. Ferenc József 1863. május 10-én kelt leirata nemcsak a Nemzeti Színház immár nyomasztó anyagi viszonyain segített, hanem a fogyatkozó művészi erők gyarapítása céljából elrendelte egy színitanoda felállítását, a fenntartásra az országos alapból 10 ezer, később 11 ezer forintnyi javadalmazást rendelt. Gaál Irma, Szigeti Jolán és Kölesi Mari, a Színészeti Tanoda végzett növendékei, 1870-es évek (fotó: oszk.hu) A Színészeti Tanoda 1865. január 2-án kezdte meg működését a pesti Újvilág (ma: Semmelweis) utcában. Az intézmény felügyeletét az országos színházi bizottmány látta el, az alapszabályokat a főigazgatónak felkért Festetics Leó gróf és az aligazgató Gyulai Pál dolgozták ki. A tanoda személyzetét az első időszakban a főigazgató, három drámai tanár (köztük az aligazgató), két ének, egy-egy zongora és tánctanár, valamint a titkár alkotta. Az intézménybe tizenöt évesnél idősebb lányok és tizennyolc év feletti fiúk jelentkezhettek, a tanulmányi idő három év volt. Mivel a Nemzeti Színház akkoriban operaelőadásokat is tartott, a Tanodának énekeseket és prózai színészeket egyaránt kellett képeznie, évente egy-egy drámai és operai osztály indult. Az első, 1865-ös tanév rögtön három évfolyammal indult, a másodikra és a harmadikra olyanok kerülhettek be, akik már szereztek tapasztalatokat a színészetben, vagy elvégeztek más tanintézetet. A jelöltekről 6-8 hetes próbaidő után döntötték el, hogy folytathatják-e tanulmányaikat. Az órákat a nők a férfiaktól elkülönítve hallgatták. A főváros 1876-ban ötezer forintos alapítványt tett a színészoktatás javára, amelynek 300 forintos kamataiból évente 200 forintot ösztöndíjra, 100 forintot pedig segélyezésre fordítottak. Ugyanettől az évtől az oktatás a drámai osztályban négy, az operaiban pedig öt évre nőtt. 1881-ben bevezették a tandíjat: az operai szakon 50, a drámain 30 forintot kellett fizetniük a növendékeknek, de ez alól a legkiválóbb szorgalmú és tehetségű szegény tanulók mentességet kaptak. A hallgatók száma fokozatosan emelkedett, az első évtizedben a drámai tagozaton 140-en, az operain 187-en végeztek. A Tanoda hamar kinőtte az eredeti, három szobából álló helyszínt, s több költözés után a Nemzeti Színház melletti bérházba költözött a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán, a nyilvános vizsgákat és az évközi előadásokat ezután a Nemzeti Színházban, illetve a fennhatósága alatt működő Várszínházban tartották. A fővárosban 1875-ben nyitotta meg kapuit a zenés műveket és népszínműveket játszó Népszínház, majd 1884-ben a Magyar Királyi Operaház, ezután a Nemzeti Színház már csak a prózai művek otthona maradt. Az önálló zenés színházak létrejötte fokozta az operai és a drámai képzés között a kezdetektől fennálló presztízsharcot, amin az sem segített, hogy az 1885-ben Országos Színésziskolának átkeresztelt Tanodát 1887-ben Országos Magyar Királyi Zene- és Színművészeti Akadémia néven összevonták a magasabb zenei képzést nyújtó Zeneakadémiával. A két műfaj oktatása végül 1893-ban vált külön, amikor az operaénekeseknek nemcsak a zenei, hanem a színészi képzése is a Zeneakadémia hatáskörébe került, a Színművészeti Akadémia feladata pedig kizárólag a drámai színészoktatás maradt. A Tanodában folyó színésznevelés első harminc évét a Nemzeti Színház kiemelkedő rendezőjének és igazgatójának, Paulay Ede munkássága fémjelezte. Paulay az alapítástól 1894-ben bekövetkezett haláláig tevékenykedett az iskolában, ahol ekkor alakult ki és szilárdult meg a tanmenet és a nevelési-oktatási metódus. A stafétabotot Váradi Antal vette át tőle, az ő érdeme, hogy a Színművészeti Akadémia 1905-ben állandó otthonba költözhetett a Rákóczi út 21. szám alá, ahol azóta is működik, 1948-tól Színház- és Filmművészeti Főiskola, 2000 óta pedig Színház- és Filmművészeti Egyetem néven. MTVA Sajtó- és Fotóarchívum