„Rendszerbontás” népszavazási kérdéscunamival?
Nagyon nem működik az állampolgári részvétel a magyar demokráciában – ennek az egyik jele volt például, hogy az új alkotmányban a kormány irreálisan magasra, ötven százalékra emelte a népszavazás érvényességéhez szükséges részvételi küszöböt; ezzel párhuzamosan pedig rászokott, hogy ehelyett inkább pár százezer ember által kitöltött nemzeti konzultációk eredményére hivatkozva bizonyítsa be egyes hajmeresztő ötletei társadalmi támogatottságát. A másik jele meg az, hogy az ellenzéki „civil” demokraták szemmel láthatóan ugyanígy nem értik, mi a lényege a közvetlen néprészvételnek, ugyanis 19 kérdéssel borzolják mostantól a választók idegeit. Az összehasonlítás kedvéért: az új alkotmány előtt csak annyi kellett egy érvényes népszavazáshoz (persze a kezdeményezésen és az aláírásgyűjtésen túl, de ez most is elég könnyen megy), hogy az összes választó 25 százaléka ugyanúgy szavazzon. Tehát például elképzelhető volt, hogy ha a résztvevők nagy többsége igennel szavaz, akár már harminc százalék körüli részvétellel is eredményes lehetett egy népszavazás. Ezt megelőzően szintén ötven százalékos küszöb volt előírva a kilencvenes évek első felében, ezt a NATO-csatlakozás miatti népszavazás miatt szállították lejjebb, mert attól tartottak, hogy nem lesz érvényes. Nem is lett volna: a NATO- és később az EU-csatlakozásról szóló népszavazáson is kevesebb, mint a választásra jogosultak fele jelent meg. Eddig mindössze két olyan népszavazás volt Magyarországon, amely meghaladta a most előírt ötven százalékos részvételi küszöböt: az első a négyigenes népszavazás, majd pedig 2008-ban a Fidesz által kezdeményezett „háromigenes” a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról – de ez utóbbi esetben is mindössze 0,4 százalékkal haladta meg a részvétel az ötven százalékot. Ezen körülmények között valamiért a civil ellenzéki demokraták mégis úgy gondolják, hogy ma Magyarországon 19 kérdéses népszavazással lehet „rendszert bontani”. [...] Bővebben!