Hagyományos multikulti

2007. november 7. 7:58, La Revue Rose

Az egyik angol csoportársamtól kaptam ajándékba egy üveg Lemon Curdot, miután rájött, hogy még soha nem ettem olyat. Nem akartam kiábrándítani, hogy csak azért nem ettem eddig olyat, mert nem szeretem a citromos krémeket, pudingokat, fagyikat és süteményeket, úgyhogy inkább köszönettel elfogadtam és itthon átlapoztam az összes újságomat, hogy vajh', mihez tudnám felhasználni úgy, hogy utána a lehető legnutellaszerűbb legyen az íze. Utánanéztem a neten is és találtam pár érdekességet róla, például azt, hogy ha házilag készítik, akkor egyszerre csak kis mennyiséget kevernek ki belőle, mert elég munkás ilyen szépre és selymesre összedolgozni a tojássárgáját, a cukrot, a vajat, a citromlevet és citromhéjat, tisztára mint a majonézt, úgyhogy ha magyarra akarnánk fordítani, akkor valami olyasmit tudnék elképzelni, mint citjonéz vagy majotrom. Bár ez egy tradícionális angol kenőcs - amit a a szigetlakók általában a délutáni teához fogyasztanak mintegy alternatívaképp a különböző dzsemekre és lekvárokra, illetve süteményekbe töltve is igen népszerű - abból az import Lemon Curd mennyiségből, amit nálunk lehet kapni, azt a következtetést vontam le, hogy a franciák is igen lelkesen nyakalják.Hamarosan találtam is egy desszertet, ahol a Majotromot (vagy Citjonézt) egy másik hagyományos népi termékkel, a breton származású Les Gavottes-tal (crêpes a dentelles) párosítják, és el kell ismernem, másodszori kóstolásra már kifejezetten finomak így együtt, noha közel sincs nutella ízük. A gavotte tulajdonképpen nem más, mint nagyon-nagyon vékonyra sütött, majd tekert francia palacsinta, melyet mindig csinos kis aranyszínű papírba csomagolva árusítanak kettesével, és Bretagne-ban szinte mindenhol ezt szolgálják föl a kávéhoz. Létezik töltött gavotte is, meg csokiba mártott gavotte is, de az nem finom.Idée: Cuisine Actuelle / Hors Serie - Octobre-Novembre 2005

Tovább a teljes cikkre...

Keresés