Az egyik angol csoportársamtól kaptam ajándékba egy üveg Lemon Curdot, miután rájött, hogy még soha nem ettem olyat. Nem akartam kiábrándítani, hogy csak azért nem ettem eddig olyat, mert nem szeretem a citromos krémeket, pudingokat, fagyikat és süteményeket, úgyhogy inkább köszönettel elfogadtam és itthon átlapoztam az összes újságomat, hogy vajh', mihez tudnám felhasználni úgy, hogy utána a lehető legnutellaszerűbb legyen az íze. Utánanéztem a neten is és találtam pár érdekességet róla, például azt, hogy ha házilag készítik, akkor egyszerre csak kis mennyiséget kevernek ki belőle, mert elég munkás ilyen szépre és selymesre összedolgozni a tojássárgáját, a cukrot, a vajat, a citromlevet és citromhéjat, tisztára mint a majonézt, úgyhogy ha magyarra akarnánk fordítani, akkor valami olyasmit tudnék elképzelni, mint citjonéz vagy majotrom. Bár ez egy tradícionális angol kenőcs - amit a a szigetlakók általában a délutáni teához fogyasztanak mintegy alternatívaképp a különböző dzsemekre és lekvárokra, illetve süteményekbe töltve is igen népszerű - abból az import Lemon Curd mennyiségből, amit nálunk lehet kapni, azt a következtetést vontam le, hogy a franciák is igen lelkesen nyakalják.Hamarosan találtam is egy desszertet, ahol a Majotromot (vagy Citjonézt) egy másik hagyományos népi termékkel, a breton származású Les Gavottes-tal (crêpes a dentelles) párosítják, és el kell ismernem, másodszori kóstolásra már kifejezetten finomak így együtt, noha közel sincs nutella ízük. A gavotte tulajdonképpen nem más, mint nagyon-nagyon vékonyra sütött, majd tekert francia palacsinta, melyet mindig csinos kis aranyszínű papírba csomagolva árusítanak kettesével, és Bretagne-ban szinte mindenhol ezt szolgálják föl a kávéhoz. Létezik töltött gavotte is, meg csokiba mártott gavotte is, de az nem finom.Idée: Cuisine Actuelle / Hors Serie - Octobre-Novembre 2005