Rakott kel
Korábbi körkérdések egyike volt volt valami olyasmi, hogy ki hogyan dönti el, mit fog főzni. Hirtelen nem is tudtam válaszolni. Viszont ahogy a rakott kel összeütésének ötlete felmerült bennem, az jól példázza, hogy erre a kérdésre nem is lehet válaszolni. Az erkélyen éppen életemben először megpróbáltam egyedül gumit cserélni a biciklimen, tűzött a nap, és azt a rohadt külsőt a fenének se tudtam ráerőltetni a felnire, amikor egyszercsak megcsapott a sütőben pirosodó rakott kel illata. Hirtelen eszembe jutott, milyen sokszor ebédeltem ilyet gyerekként gondtalan nyári ebédek alkalmával. Számomra is meglepetés volt akkoriban, hogy hajlandó vagyok megenni, hiszen maga a kel színében, külső megjelenésében és szagát tekintve sem nevezhető kívánatos fogásnak, említett jellemzői inkább egy öreg ruhásszekrény félévszázados tartalmára emlékeztettek. A lényeg, hogy bár próbáltam elhessegetni az illatot, az újra és újra megzavart a kerékszerelésben (holott azt nagyon óvatosan kell végezni, ha a külső és a felni közé szorul a belső, nagyon könnyen kilukadhat), és végül azzal a meggyőződéssel pattantam fel, hogy márpedig amint lehet rakott kelt kell sütnöm. Most lehet azt mondani, hogy ez egy ezeréves, dögunalmas étel, de én megfogadtam, hogy a rakott kelek non plus ultráját fogom elkészíteni, és a visszajelzésekből utólag úgy láttam, valóban tettem egy lépést a tökéletes kivitelezés felé. (A bicikli kereke viszont egy hét múlva leeresztett).A kel leveleit alaposan mossuk le, majd forró vízben oldjunk fel egy leveskockát és némi sót, s ebben a lében főzzük meg. Eközben darált húst (én darált pulykát használtam, lehet mást is) kevés olajon megpirítunk, sózzuk, borsozzuk, majd ha megpirult, hozzákeverünk egy kevés őrölt pirospaprikát és némi cayenne borsot is. Én tettem még hozzá az isztambuli fűszerpiacon beszerzett fekete chiliből is, ennek íze igen intenzív, de csak visszafogottan csípős. Vegetás vízben rizst főzünk, majd ezt is a húshoz keverjük. Üvegedény alját finoman kivajazzuk, nagyon kevés zsemlemorzsát is szórunk bele (egy csipetnél nem többet), majd erre fektetünk két-három réteg kelkáposztalevelet. Erre jön a húsos-rizses massza nagy része, majd egy jó adag tejföl (kevés őrölt köménnyel finomra keverve), ezután egy-két réteg levél, majd a maradék hús, végül erre a maradék levél (erre a célra érdemes a legnagyobb, legzöldebbeket meghagyni), és egy újabb adag tejföl. A tejföl tetejére szórjunk kevés zsemlemorzsát, ez szép pirosra fog sülni. 180 fokra előmelegített sütőben 35-40 percig süssük.