Jajj de ügyes voltam
Csak gyorsan, amíg még bennem van az érzés:). Itt lebegett ma a fejem felett, hogy mit is csináljak anyu kocsijával, ami most nálam van. Holnaptól parkolódíjat kell fizetni, és ha itt hagyom csak símán a kocsit, akkor megbűntetnek. Elvileg dolgozni akartam menni vele holnap, de ilyen időjárásban nem mernék nekivágni. Tudtam, mi a megoldás. Csak tartottam a megvalósítástól. De nagylányosan megoldottam. Kint a rakparton nem kell fizetni a parkolásért. És kb. száz méterre van tőlem. De hát addig el kell jutnom. És eljutottam. Tudom, ez azoknak akik már régóta vezetnek kis dolognak tűnhet. De nekem hatalmas dolog volt. Féltem a kiállástól, féltem, mert a mellékutcában ahol parkoltam nem volt eltakarítva a hó, féltem, hogy nem lesz kint parkolóhely. Egyszóval paráztam rendesen. De ügyesen, okosan és felnőttesen megoldottam. Előttem parkolt egy kocsi, de amíg én takarítottam a kocsit elment. Aztán szépen kigurultam, és rögtön szemben, kint a rakparton egy hatalmas parkolóhely várt rám. Oda szépen begurultam. És ennyi. Küldetés sikeresen végrehajtva. És ha úgy veszem, és kicsit belemagyarázok ebbe az egészbe, azt kell mondanom: nagyon szerencsésen indul az újévem. Olyan pöpecül ment minden, hogy ha kivetítem ezt az egészet erre az évre, akkor szerencsés évnek nézek elébe:) Ezt a pár méternyi vezetést is annyira élveztem. Imádok vezetni. :)