Mustáros lencse
Nem akartam tegnap lencsét főzni! Csakhogy este hatkor megszólalt a kapucsengő, és a barátaink álltak lent szó szerint behavazva. Két kérésük volt, egy bögre forralt bor, és egy tál lencseleves. Nem hittek nekem, hogy nincs itthon lencse, és hajthatatlanok voltak. Végül találtam egy fél zacskó vörös lencsét, ami biztosan kevés hat embernek. Úgyhogy sejthető volt, hogy valamilyen tésztával fogjuk enni. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy penne is mindössze egy fél zacskóval árválkodott a szekrényben. Maradt a spagetti, pedig a penne jobb választás lett volna, viszont a nagy kutakodás közepette felleltünk kétféle mustármagot, kétféle mustárport, és több mustárt is.Hozzávalók:15 dkg vörös lencse3 dl tejszín1 ek fehér mustármag1 ek fekete mustármag8 gerezd fokhagyma2 kk mustárpor1-1 ek mustár három féle mustárbólSó, borsPetrezselyem zöldBarnacukorZöldség alaplé1 kk garam maszala1 kk őrölt szegfűborsChiliA lencsét annyi alaplében, amennyi ellepi megfőztem. Ahogy dagad a lencse, mindig pótólni kell a mennyiséget. Közben hozzáadtam a fűszereket, a mustármagokat, mustárport. A valódi mustárt csak a végén kevertem hozzá, hogy a Dijoni mustár magjai ne főjenek teljesen szét. Mire megfőtt (max 15 perc) a fehér, és a fekete mustármag is megpuhult. Cukorral ellensúlyoztam a savanykásságát, és csípősségét. A tejszínt csak a végén öntöttem bele, mert nem szabad túlfőzni, akkor ugyanis kicsapódik belőle a zsír.