A nap fűszere: „A tévedés annál veszedelmesebb, minél több igazságot tartalmaz.” Amiel Tegnap volt szerencsém megnézni ezt a darabot a Vígszínházban. Hogy apu szavaival éljek: hm...érdekes. A hozzáállásom abszolút pozitív volt. Régóta meg szerettem volna nézni ezt a darabot. Elkezdődött és egyszercsak azt vettem észre, hogy unatkozom. A percek vánszorognak, a színészek ripacskodnak és ennyi. Az elgondolás sztem nagyon jó volt. A középkori történetet a mai, modern korra ültették át, amit a díszlet, a jelmezek és a szöveg is mutatott. De valahogy nem volt kerek egész a megvalósítás. Pedig jónak mondott színészek játszottak benne, és mégis, valahogy nem a vígjátéki, hanem az idegesítő jelleg volt erőteljes. Igazából nem tudom megmondani, hol lehetett a hiba. Kiváncsi lennék, mások hogyan vélekednek a darabról...bennem maradt egy kis űr, vagy hiányérzet....nem hozták ki számomra a shakespearei vígjátékokra jellemző maximumot. Mosolyra ritkán húzódott a szám...pedig az alaptörténet ontja magából a helyzetkomikumokat, úgymond a magas labdákat, amiket szerintem nem sikerült lecsapniuk. És hogy ez a színészeken, vagy a rendezésen múlott??? Nem tudom, de kár érte. De végül azért hozzá kell tennem...örülök, hogy láttam... :)))