Oldal.Info
Még mindig hal
Ez volt az első ötletem a VKF-re. Nem is a hal volt a fő inspiráció, hanem inkább az irritáció, amit egy halas reklám keltett bennem. Még én is láttam vagy ötször, pedig én a BBC Prime-on és a Mezzo-n kívül nemigen veszek magamhoz mást a televíziók kínálatából. Mindenki rá fog rögtön ismerni: egy kisfiú nyafog, hogy unja a halat, mire anyuka felmutatja az új, felülmúlhatatlan fixet, ami rögtön kívánatossá teszi az ételt. A második fele biztosan igaz: ezek a mekerékek jó fűszerezésűek, nem keverhetőek össze egymással, és tényleg praktikusak, biztosan jó ez a halas cucc is. De hol az a család, ahol annyi halat esznek, hogy a hétévesek már rá sem bírnak nézni. Hát nem tipikus, az biztos. Meg amennyire én egy hétéves ízlésére emlékszem, az inkább végletes: rá se néz az egyik ételre, egy másikat meg boldogan megeszik mindennap, hajnali harangszóra is. De leginkább mégis ez az "annyi halat ettem..." dolog volt nevetségesen hiteltelen. És bár bolognai mártást hamarabb csinálnék zacskóból, mint hogy egy óráig rotyogtassam, ezt az ételt mégis megpróbáltam rekonstruálni a reklámban látottak alapján, fix nélkül. Tengeri hal juhtúrós gratinnal Hozzávalók 2 személyre: 4 szelet fagyasztott tengeri hal 5+1 dkg vaj 5 dkg liszt 4 dl tej 1 dl tejszín 5 dkg juhtúró 2 tojássárga 1 evőkanál olívaolaj só, bors, fehérbors A halat felengedjük, sózzuk borsozzuk, és mindkét oldalán hirtelen kisütjük a forró olajon. Kivajazott tűzálló tálba egy rétegben lerakjuk. Az 5 dkg vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk a lisztet, és kevergetve enyhén megpirítjuk, majd fölöntjük a tejjel. Pár percig főzzük, hozzáadjuk a tejszínt és a juhtúrót, fűszerezzük sóval és fehér borssal. Pár percig hűlni hagyjuk, majd belekeverjük a tojássárgákat és a mártást a halszeletekre öntjük. 200 fokon addig sütjük, míg a teteje megpirul. Inspired by an unknown marketing expert.