Ne is keresse senki, az efféle címbeli kifejezés nem létezik egyetlen szótárban sem. Talán ki lehet találni, hogy ez az öszvér szókapcsolat nem más, mint két szó összeolvasztása: madeleine és babapiskóta. Mióta megvettem a madeleine-sütőformámat, néhányszor sütöttem csupán benne és mindig azon törtem a fejem, hogyan tudnám ezt a drága jószágot más célra is hasznosítani. Az ember, bármennyire is variálja, a madeleine-evést is megúnja egyszer, próbáltam hát vajat formázni benne (túl nagy), ricottát sütni (túl lapos), csokipralinét formázni (túl hosszú), a homoksüti-sütéshez már túl vén vagyok:-) (na, pedig arra pont jó lenne!), míg egyszer beugrott az a bizonyos szikra! Tiramisùhoz eddig vagy megvettem az eredeti, olasz savoiardit (túl drága), vagy magam sütöttem egy kisméretű tepsiben, és lapokban tettem rá a krémre (túl macerás). A klasszikus formájú, habzsákkal kinyomott babapiskótának még nem álltam neki (túl körülményes), és akkor bekattant, hogy mire jó egy hosszúkás alakú babapiskóta? Úgyis összetörjük, elmorzsáljuk, a gyerek szétmajszolva dugja be a szájába, vagy betesszük a papijába, jó lesz hát az ezzel a medvetalpas mintázattal is! Nekem legalábbis. [.....] (Tovább)