Sült alma és vérnarancs
A nap fűszere: "A szokás kezdetben csak pókháló, később már kötél." Nagyon szeretem a narancsot. A vérnarancsot pedig különösen. Biztos itt ütközik ki vérszívó hajlamom. Bocsánat. Belátom, ez nagyon gyenge "poén" volt. Ma nem vagyok alkotói toppon. Legalábbis írásban. A konyhában már megint kreáltam. Igaz szokásom szerint nem extra dolgot. Amolyan lájtosat:). Narancs megpucolva, felszeletelve. Alma szint úgy. A narancs kakaóporral (anyám! amikor újraolvastam amit írtam, akkor vettem észre, hogy nagy ügyesen kakaport írtam:). azt nem hiszem hogy ajánlanám hozzá:-)/ és kókuszreszelékkel, az alma fahéjjal megszórva. 180 fokos sütőben 25 percet sütve. Szívem szerint még mézzel meglocsoltam volna, de akkor már nem lett volna annyira lájtos. Tehát nem tettem. Bár úgy gondolom nem lehet úgy sem rossz. Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Ha narancsot sütünk vagy főzünk, vagyis erőteljesen melegítjük pórul is járhatunk vele. Van hogy nagyon keserű lesz. És nem csak a fehér réteg miatt. Maga a narancs. Sokszor nem szereti ha melegítik és ezért megkeseredik:).