VKF 13. - Az összefoglaló második része
És akkor itt a második rész. Réges régen egy jónevű étteremben ettem zöldséges rétest, arra már nem emlékszem, mi mellé, de a rétes emléke azóta sem halványul. Örömmel láttam, hogy a Teknősleves blog VKF-es pályaműve ez a remek étel. Éppen annyi variációs lehetőség rejlik benne, ahány zöldségféle akad, amit szeretünk annyira, hogy beletöltsük a ropogós réteslapok közé. Következő lépésként a sárgaborsót próbálják méltó helyére emelni ismét, szeretnék, ha a mostoha sorsú főzelék kategóriából végre kiragyoghatna. Egy dalt írtak róla készítettek belőle, mellé csapati járt. Gránátalma pályaműve egy tört, tejföllel rakott burgonya sütőben sütve. A receptet olvasva megint meg kellett állapítanom: a legegyszerűbb dolgok a legjobbak. És ezt nagyanyáink is jól tudták. Phzs ezen a fordulón számos ötlete közül csak egyet valósított meg, mégpedig egy rozmaringos mártást. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg kissé, mikor elolvastam, de végül is nem nagyon tudnék vitatkozni a koncepcióval, még ha akarnék se. De hát már miért akarnék? Elvégre ez a mártás is színesíti a palettát, márpedig a cél éppen ez volt. Hogy mennyire jól okoskodott a szósszal Phzs, mi sem mutatja jobban, hogy van még mártásos pályaművünk, mégpedig Cserkéé. Ő gombaszószt tálalt a szűzpecsenye mellé, no meg sajtfelfújtat, ami elég izgalmasan hangzik ahhoz, hogy hamarosan nálam is elkészüljön a prototípus. Nekem ebbe a sorba kívánkozik az Orient Expressz, Mamma és Kicsi Vú közös blogjának pályaműve is, a zöldcitrom chutney is. Kisebbfajta buktató az elkészítésnél, hogy kezeletlen citrom/lime kell hozzá, amit kis hazánkban nem is olyan könnyű beszerezni. Kisvirág sajátos módon alkotta meg köretét: egyenként csalogatta elő a hozzávalókat a hűtőből, a fél hagymák és sárgarépák egyesével kerültek elő, s aztán valahogy bele az edénybe. A lavinát persze a zellerszár indította el, amit Kisvirág a maradék zöldségekkel együtt párolt készre. Következő receptje provanszi alma bundázott zöldségekkel. Ebben a posztban a kedvenc mondatom a következő: "halvásárláshoz nyuszi vagyok":) Lilahangya három variációval állt elő: egy krumplival, egy rizzsel és egy zöldséggel. Személyes kedvencem a pestos burgonya. Éppen ilyen megoldásra gondoltam, mikor meghirdettem a témát. Egy egyszerű főtt krumpli, ami attól válik különlegessé, hogy meghempergetjük pestoban, és átsütjük. Pazar! És akkor még a borsfüves, grillezett csirkecombról nem is beszéltünk. A sajtos, kukoricás rizs is egyszerű, a sajtkrémtől lesz nem szokványos. Gombába tölteni pedig roppant jó ötlet. A sherryben pácolt máj alighanem boldog volt, hogy karöltve vándorolhat vele a tányérra. Végül, de nem utolsó sorban egy francia lecsóhoz hasonló zöldségkörettel állt elő Lilahangya, amit főként grillezett húsok vagy halak mellé ajánl. Katáék is egyre kevesebb húst esznek mostanában, ezért náluk is előfordul, hogy a köret főétellé avanzsál. Ezúttal rozmaringos sült cukkinit készített édesköménnyel. Cukkini, fenyőmag, rozmaring - nálam nyerő hármas, de a tofut biztosan nem kell félteniük tőlem. Kölesből majonéz. Nem, nem őrültem meg, valóban van ilyen is. Ha nem hiszed, olvasd el Kata harmadik receptjét. Ha elhiszed, de meg akarsz ismerkedni egy kölesmajonézes krumplisaláta receptjével, akkor is ez a teendőd! Merci megvalósította egyik pályamű-tervemet - jól is tette, az én időmbe nem fért volna bele -, és supplit készített a VKF-re. A suppliról Lénárt Sándor is értekezik Római konyha című - remek - könyvében, megemlítve többféle tölteléket, amivel a rizsrudacskákat tölteni lehet. Partizán Orsi a kalinka blogon zöldségeket sütött, s hogy ne féljenek egyedül a sütőben, melléjük vackolt néhány csirkecombot is. Remélem, Nana sok jó ötletet kap a VKF aktuális fordulójából, hogy ha már olyan nehéz vegetáriánusként étteremben ennie, legalább otthon jókat főzhessen. Posztja végén kesereg egy sort a vegák kiszolgáltatott helyzetéről az éttermekben, és megmondom őszintén: mélyen egyetértek vele, annak ellenére, hogy magam nem vagyok vegán. Csak remélni lehet, hogy egyszer valamikor, talán a nem túl távoli jövőben nálunk is lehet majd a húsevőkkel egyenlően választani az éttermek étlapjáról nekik is. Hopp, nehogy a recept lemaradjon a nagy szolidaritásban! Kár lenne a fokhagymás felfújtért. Okostojást jól megfogtam a témaválasztással: a forduló végére kinevezte magát a VKF szégyenének. Húsos szalonnával és petrezselyemzölddel turbózta fel krumplipüréjét. Sebaj, attól még Maci pürépártjában biztos helye van!:) Ági főz. Mégpedig krumplit és mángoldot, amit Dalmáciában lépten-nyomon használnak a szakácsok. Jut eszembe... nálunk miért lehet olyan ritkán mángoldot kapni? Grenadine arról ír, miért jó, ha az embernek indiai sógornője van. Nem értem a kérdést. Hogyhogy miért? Hát nem kézenfekvő?:) Azért, hogy hozzon sok-sok fűszert, tanítson millió isteni receptet, lehessen gyönyörködni a szárijaiban... és még sorolhatnám. Grenadine nem adott címet köretének, én próbálkoztam a feladattal, jelentem: kudarcot vallottam. Van itt minden: vörös lencse, cukkini, uborka, kecskesajt. Tessék kérem, lehet választani! Zsu mostanában azért nem jár étterembe, mert ő is unja a köretek egyhangúságát, ugyanúgy, mint én. Nincs könnyű helyzetben, hiszen a párja nem rajong a rizsért, így aztán nem könnyű változatossá tennie a garnírungokat. (Fujj, de utálom ezt a szót! A végén majd megszámolom, hányor írtam le, hogy "köret", meg hogy "pályamű":) Elsőnek hercegnőkarfiolt készített. Az ötlet zsenialitása éppen egyszerűségében rejlik, az elkészítés módja pedig nagyon hasonlít a burgonyából készült eredetire. A második receptben egy céklatornyot kreált, amit maga nem tart különlegesnek, ámde téved. Ilyenkor sajnálom, hogy mi nem szeretjük a céklát sütve - pedig isten látja sznob lelkem, megpróbáltam megszeretni, ha már ekkora divat blogszerte:) -, gyönyörű a látvány. Elkészíthető talán sült tökből, édesburgonyából, lilakrumpliból, zellerből. Harmadikra pedig a gerslikedvelők nyomába ered Zsu, egészen különleges hagymás, mazsolás, borral főzött változatot készített, amit pisztáciával díszített. Cookingstar újévi fogadalmat tett, ami még így március táján is kitart nála, konditerembe jár, és készül a strandszezonra. Ennek megfelelően natúr csirkemellhez ajánlja ezt a fetás, fenyőmagos zöldbab köretet. Második pályaműve irdatlanul jól hangzik, nem fenyegetésképpen, de hamarosan ki lészen próbálva, remélhetőleg a családom nagy megelégedésére. Kukoricalepényt sütött a fiatalember, amit tejföllel és lilahagymával koronázott meg. Kicsit ugyan hiányoltam, hogy egy szó nem esett magáról a főételről. Zsófi ezt a roppanós brokkoli köretet a VKF miatt próbálta ki, de ahogy írását olvasom, az az érzésem, hogy gyakori vendég lesz nála ez az étel. Melissa Clark receptjét használta inspirációul. Kövessük a példát, a brokkolinak most van szezonja! Moha és sáfrány nem nagyolta el a pályázatot, első olvasatra elég idő- és munkaigényes ez a morzsás lazac szarvasgombás, szív alakú raviolival. Felhő legyen a talpán, akinek a kedvéért én ennek nekiveselkednék!:) Nemisbékám is hasonlóan hajszás receptet készített el a kedvünkért: narancsos csirkét zöldségtoronnyal. Szinte látom (és hallom:) magam előtt a küzdelmet, amint formákba önti a levet, az meg alul csorog kifelé a tányérra. No de ahogy a népmesékben megtanultuk, a jó mindig elnyeri méltó büntetését jutalmát, amikor a zselatinos matéria kötni kezd, a folyamat könnyebbé válik, az eredmény pedig egy színpompás, dekoratív köret lesz. Nemisbékám, nem akarlak elkeseríteni, de arra, hogy az urad áttérjen a vegán életmódra, nagyjából annyi esély van, mint arra, hogy én a hét hét napján polipot egyek, úgyhogy ne reménykedj:) Annak ellenére, hgy Fűszeres Eszter ennek a fordulónak örült legjobban (én is!:), bevallom, nincs vele könnyű dolga a VKF-háziasszonynak. Csak szemfülességemnek köszönhető, hogy pályázatát észrevettem, ám elfoglalt Eszterünk a reklamáló e-mailre sem válaszol. Úgyhogy ráutaló magatartását alapul véve közzéteszem ezt a gyönyörűséges zöldborsós palacsintát, hátha nem haragszik meg érte:) Update: levelezésünkbe sötét, gonosz erők avatkoztak be: úgy tűnik, Eszter megkapja az én leveleimet, én azonban az övéit nem, érthetetlen konstelláció. Moes a Gundelbe jár okulni, ami azért jó nekünk, mert legalább azok is megismerkedhetnek néhány ottani recepttel, akik az élet kevésbé napos oldalán élnek:) Aszalt gyümölcsös pappardelléje - amit szinténn gundeles gesztenyés pulykatekercs mellé szervírozott - méltó fogás egy jeles évfordulóra, melyhez innen is meleg szívvel gratulálok!:) Baba Floyd mester indiai ihletésű receptjével pályázott, és bár nem szokta önmagát dícsérni - vajon miért? -, most azt állítja, istenit főzött. A látvány alapján simán elhiszem neki. Anna számára nem kezdődött túl jól a forduló: késő este jutott hozzá az alapanyagokhoz, amikor már nem volt kedve nekiállni a főzésnek. Másnap azonban barna rizst főzött, amit kelkáposztával és póréhagymával "színezett" zöldre. Sült csirkecomb köreteként ették, de ez az a köret, ami tulajdonképpen bármihez megfelel. Zsúrkenyér receptjei láttán felszaladt a szemöldököm, néhány percig elég bután nézhettem a képernyőre. Valószínűleg úgy éreztem magam, mint Chili és vanília érezhette volna magát az első fordulóban, ha kalóriaszegény desszert kiírására somlói galuskával töltött palacsintát kap. De végül is győzött liberális énem, hisz nem vagyunk egyformák: Zsúrkenyér úgy vélekedik, hogy a köret abszolút másodhegedűs a főétel mellett, számára a krumpli önmagában is éppen elég izgalmas zöldség, nem érzi szükségét annak, hogy túlságosan feldíszítse. Nem is tette, tehát hajában főtt krumplit, krumplinyomón áteresztett krumplit, sült krumplit, tejszínben főtt krumplit, petrezselymes krumplit, krumplisalátát, zöldborsós krumplit és krumplikrokettet készített. És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban álljanak itt gabojsza receptjei, akitől a VKF-stafétát átvettem. Elsőként lilahagymát sütött balzsamecettel és duci gerezd fokhagymákkal, amivel akár a sült hús-krumplipüré egyhangúságát is sikerrel töri meg. Második pályaművéből sem maradhat ki a balzsamecet, most éppen krumplit bolondított meg vele úgy, ahogy Jamie süti a kerti medencében. Mondom én, hogy kihívásokkal küzdök az olvasás terén, na! Az a medence természetesen kemence, bár Jamie-n én a medencében való sütögetés esetén sem lepődnék meg:) Gabojsza most kötött szorosabb ismeretséget a vajrépával/vajretekkel, kinek hogyan tetszik az elnevezés (tessék mondani, mi kerül három fej retekben 450 forintba?), és úgy döntött, viszonyuk tartós lesz. Készített belőle egy tejszínben párolt, póréhagymás változatot és egy salátát is. No kérem, ez itt a vég! 56 blog szerepelt ebben a fordulóban, mindnek külön köszönöm, hogy időt, fáradságot és kreativitást áldozott az ügy oltárán! Amikor hozzákezdtem az összefoglaló megírásához, készítettem egy mérhetetlenül primitív grafikont az eddigi fordulók részvételi aktivitásáról, ezt most ide jól be is applikálom. A görbe remekül mutatja, hogy két viszonylag "nehezebb" téma volt, amire kevésbé mozdultunk meg, egyébként folyamatosan nő a bloggerek aktivitása. És ez nagyon jó! Ennek fényében adom át a stafétát Macinak, akinek blogját mindig élvezettel "lapozgatom", receptjeit pedig majd egy boldogabb, ráérősebb korszakban mind-mind el is fogom készíteni. Véget ért a móka mára, zárul Miki mókatára. De ha tetszett, visszavárhatsz Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, s valahány név a naptárban, eljövünk még hozzátok, viszontlátásra, pajtások!:) Nehézségi fok: