Ahogy a konyhámba lassan beoson a tavasz
Azt kérdi tőlem Lorien, hogy mitől ismerszik meg nálam a tavasz a konyhámban. Nehér kérdés ez, nem is tudok rá egyértelmű, szabályos választ adni. Őszinte legyek? Nem is foglalkoztam eddig az ilyesfajta kérdésekkel. A tavasz csak jön, meg megy, amikor neki tetszik, teljesen függetlenül az én lelkiállapotomtól, vagy attól, hogy mikorra is lett elegem a télből. Ezzel párhuzamosan ez az állapot is lassú és átmenetes, amiből nem látom, mely szabásvonalon lép át a zord télből az üde tavaszba. Megvallom, azért nem foglalkoztat annyira, mivel én a téli étkeket is szeretem. Egy normális ember nem eszik nyáron csülkös bablevest, mint ahogyan forralt bort sem iszik, de milyen jó is az, amikor a zimankós hidegből betoppanunk a meleg szobába és a kandalló mellett, a kedveshez bújva gőzölgő, forró, fűszeres csokoládét kortyolgatunk! (Ez ugyebár a nyári rekkenő hőségben egész máshogy néz ki:-)) [.....] (Tovább)