Szerelem a kolera idején
A nap fűszere: "Megmutatnám az embereknek, mennyire tévednek, ha azt gondolják, azért nem szerelmesek már, mert megöregedtek; nem is tudják, hogy éppen akkor öregszünk meg, ha nem érezzük többé a szerelmet." Márquez innen Márquez az egyik kedvenc íróm. A Szerelem a kolera idején az egyik kedvenc könyvem. Egészen péntek estig nem is tudtam, hogy megfilmesítették. Szombaton pedig már meg is néztem. És aki egy kicsit különlegesebbre vágyik...aki hinni akar a szerelemben...abban, hogy nem csak fiatalon lehetünk szerelmesek, hogy a szerelem nem korfüggő....az mindenképp nézze meg. De nem a megszokott hálivúdi képeket, szereplőket, és történetet kell várni. Ez több annál. Elcsépelt duma ez a művészfilmezés...nem is mondanék rá ilyet. A sztorit nem mesélem el. Aki olvasta úgyis tudja. Aki nem annak meg nem szeretném kikotyogni a lényegét. De megkapó történet, az időtlen szerelemről, a reményről, és a kiszámíthatatlan sorsról. Történet a vágyról, a kitartásról. Hatott a film...és nem csak rám....a végszó rá egy ölelés volt:). Akadt mondanivalója bőven...csak úgy mint a könyvnek. Én már régebben olvastam...így nem emlékszem minden részletre, de véleményem szerint sikerült megragadni és átadni a történet lényegét. Azt, hogy mindig, mindenkor van remény:)))