Zenei ki mit főz?
Ezt a könyvet 1983-ban adta ki a Zeneműkiadó. Amennyire tudom, ez volt az első olyan szakácskönyv, amely szórakoztatni is akart, nemcsak ételeket felsorolni. Jó döntés volt. A zenészek már ekkoriban is utazhattak, így alkalmuk volt új ízeket megismerni, a magyar konyhát másokéval összehasonlítani. Minden közreműködő elmondta röviden, mit és miért szeret főzni, és közölt néhány receptet, ki többet, ki kevesebbet. Jópofa fotók is vannak a könyvben. Gulyás Dénes egy lakótelepi konyhában mutatja, mit sütött. Gregor József az akkor legproccosabb gigantposzter előtt reszel sajtot valami jó tömény húsételre. Fischer Iván borostás kamaszarccal próbál flambírozni egy tálca francia palacsintát. A mellette lévő asztalon egy doboz gyerektápszer. A receptek nagyon eklektikusak. Vannak kipróbált hétköznapi ételek, hiszen az oboaművésznőknek is kell háztartást vezetni. Vannak remek ötletek, hiszen a zenészek között is akadnak szenvedelmes szakácsok, akiknek van érzékük az ízekhez, és az alapanyagok párosításához. Vannak jó páran, akik felvonultatják mindazokat az eszközöket és sokáig elálló hozzávalókat, amelyeket a külföldi turnékon szerezhettek be, és amelyekről egy közönséges földi halandó csak álmodhatott akkoriban. Sokat forgattam a takaros kis könyvet. Szórakoztató volt, és egy olyan világról tudósított, amely tőlem nagyon távol esett. Főztem is belőle, persze. Magától kinyílik a Kata szeletnél. Biztosan a neve fogott meg a süteménynek először, de megszerettük, és sokat sütöttem, tanúskodnak erről a csokikrémfoltok ezen az oldalon. Volt még egy hasonló kiadvány akkoriban, de sokkal kevésbé igényes kivitelben. Ujságpapírra nyomva, pár fekete-fehér képpel a magyar olimpiai csapat szakácsa idézte fel élményeit több olimpiával kapcsolatban. A Los Angeles-i olimpia előtt vagyunk. Ez a kis könyv is az eseményre való hangolódást szolgálta, mint tudjuk hiába. Hamarosan ki is selejteztem a könyvet, bár emlékszem, jókat nevettem a sztorikon. A receptek viszont megmaradtak a "Nyilasi Tibi kedvenc kolbászos rántottája"-szinten. A zenés szakácskönyvet viszont nagy becsben tartom, ma is kellemes olvasmány. Abban nem vagyok 100 százalék biztos, hogy a cím helyesírása jó-e, de ez legyen a legkisebb gond.