Sáfrányos rizottó
Tartozom egy vallomással. A rizottó nem hódított túl nagy teret a konyhámban. Sokáig vártam az igazira, de valahogy nem akart megérkezni, úgy gondoltam hát, elkészítem én magam. Nem tűnt nagyon bonyolultnak az elkészítése, úgyhogy nekivágtam az első saját készítésű, nemmagyaros rizottónak. És hát nem tudom... valahogy... olyan... semmi különös. Finom, finom, csak kicsit talán többet vártam. De nem adom fel, kipróbálok még néhány változatot - a vargányásat feltétlenül -, és e helyről üzenem: rizottó, megszeretlek, ha beledöglesz is!:) Hozzávalók 4 főre: 1 fej salotta hagyma apróra vágva 30 dkg rizottónak való rizs, jelen esetben Vialone Nano (Campani) 7 (2+5) dkg vaj 15 dkg reszelt parmezán 1,5 dl száraz fehérbor 1 liter zöldség alaplé 6-7 szál sáfrány só, bors Elkészítés: Kb. 2 dkg vajat megmelegítek, rádobom a hagymát, lassú lángon kevergetem két-három percig. Ezután jön a rizs, azt is kevergetem, míg felforrósodik és kissé üvegessé válik, majd felöntöm a borral. Hagyom, hogy az alkohol elpárologjon, a rizs pedig beigya a folyadékot. Amikor ezt megtette, kis merőkanalanként adagolom rá az előzőleg felforralt, sáfránnyal színezett alaplevet: mindig csak annyit, hogy a rizs azt alaposan fel tudja szívni. Ez eltart egy kis ideig, ezenközben folyamatosan kevergetem a rizst. Ekkor szabadul fel ugyanis belőle az a keményítőtartalom, amitől lágyan krémes lesz a művelet végére. Közben meg-megkóstolom, nehogy elszalasszam az al dente állapotot, amikor a rizs kívül már puha, belül azonban még egy ici-picit roppanós. Amikor az összes alaplevet felitattam vele, és állagát jónak ítélem, megsózom, borsozom, belekeverem a reszelt sajtot és hozzáadom a maradék vajat. Keverek rajta még egyet, és tálalom. Nehézségi fok: