Majdnem kelkáposztafőzelék:)
A nap fűszere: "Nem kell megértenünk a világot; elég, ha eligazodunk benne." Albert Einstein Jelentem. Még mindig van kelkáposztám és káposztám:). Talán még egy főzésre való. Ami a vicces, hogy a kelkáposztát azért vettem, mert főzeléket akartam belőle készíteni...nagyon megkívántam. És vajon készítettem? Naná hogy nem:). De helyette megcsináltam ezt a házasítást, amiben ugyanazok a hozzávalók vannak, csak épp nem bővebb lére eresztve, hanem finoman lepirítva. Egyébként érdekesnek tartom, hogy a kelkáposzta és a burgonya milyen jól illenek egymáshoz....vagy lehet hogy csak én gondolom így? Nem hiszem. Legalábbis mi (értsd: családilag, vagyis nagyika:) a kelkáposzta főzeléket burgonyával készítjük. Húúú, most nagyzoltam ezzel a "mi"-vel:). Hisz én nem mondhatom, hogy készítem :). A recept: hagyma, fokhagyma, kelkáposzta és burgonya A burgonyát meglehetősen apró kockákra vágtam és megfőztem. A kelkáposztát hosszúkás csíkokra vágtam, a hagymát és a fokhagymát szintén apróra. Ez utóbbiakat olajban kicsit megpirítottam (kedves T...mittad nem dinszteltem:)), majd hozzáadtam a kelkáposztát. Nekem villany főzőlapom van, és mostanában ezeket a káposztás ételeket úgy készítem, hogy teflonserpenyőben, a legmagasabb, 8-9-es fokozaton pirítom végig, inkább mindig egy kevés vizet adok hozzá, nehogy odaégjen, és akkor így nem párolódik, hanem sül, pirul az étel...véleményem szerint sokkal finomabb így. A káposztának ezáltal jön ki az igazi íze. Amikor már majdnem készen volt a káposzta, a főtt burgonyát is hozzáöntöttem, hagytam, hogy ők is kissé lepiruljanak. Pazar lakoma kerekedett belőle...amolyan majdnem kelkáposztafőzelék:)))