Zöld menü 5 - Zöld panna cotta
Nem egy recept, vagy esti vacsora kezdődött már úgy, hogy bekukkantottam a kamrába és végigpásztáztam a - néha csak az üvegek mögül kikandikáló, megbúvó, nem is túl szegényes - kínálatot. Ilyenkor rendszerint úgy kezdődnek a receptleírások, hogy "az úgy kezdődött, hogy találtam a kamrában egy gyanús kis csomagot.... . Hát, most sem volt ez másként :) Noha a csomagocska korántsem volt még gyanús kinézetű, de zöld, az igen, az nagyon zöld volt! Egy zöld színű marcipánmasszáról volt szó, amit még néhány hónapja tettem magamévá, nyilván még a tél derekán is már a zöldellő rétekre és csivitelő madarakra asszociáltam, mikor minden tervszerűséget sutba dobva leemeltem a polcról. Merthogy tervem nem volt vele, az biztos! És eljő a zöld marcipán ideje is egyszer. Hazaérve bevágtam a fiókba az >egyszer-majd-ez-is-jó-lesz-valamire< felkiáltással. Akkortájt volt nekem egy panna cotta időszakom. (Tovább)