Gyömbéres-hagymás spagetti
A nézzük meg, mi van otthon, és abból főzzünk valamit újabb epizódja következik. Mindössze annyi volt a terv, hogy tészta lesz. Az mindig van készleten, illetve még annyi is, hogy legalább egy arrabbiata mártás összejöhessen. A hűtő és a spájz tartalmát feltárva ennél lényegesen jobbnak mutatkozott a helyzet. Gyorsan döntöttem: egy kis kínai ízvilágot fogok a pastába csempészni. Spagettit fogok főzni, már itt az ideje, hogy végre kipróbáljam a gazdaságos lánc saját színes márkás teljes kiőrlésű spagettijét, amely hetek óta várakozott sorára. Maga a tészta különben messze az elvárásaim feletti szintet hozott. Vannak még meglepetések. Hozzávalók /2 fő/ - 300 g teljes kiőrlésű spagetti /lehet hagyományos is/ - 6-7 deka húsos kolozsvári szalonna - 1 tk libazsír - 1 vöröshagyma - 1 fej fokhagyma - 1 kisebb darabka gyömbér - fél póréhagyma - 1/4 chili magozva - 1 kisebb csokor petrezselyemzöld - fehérbors - 1.5 deci tejszín - 1 tojássárgája - frissen reszelt parmezán Szokásos az ügymenet: amíg felforr a tésztafőző víz, addig meg lehet tenni az előkészületeket. Amit lehetett, kínai módra, vékony csíkokra aprítottam, azaz a szalonnát, vöröshagymát, fokhagymát, és a gyömbért. A tojássárgáját elkevertem a tejszínben. Kifőztem a tésztát, miközben egy gondolatnyi libazsíron megpirítottam a szalonnát, majd hozzádobáltam a hagymákat a gyömbérrel és a felaprított csilivel. Két perccel később a póréhagymát. Nem kell, hogy nagyon megpuhuljanak, legjobb, ha minden roppanós marad. Hozzáadtam a felaprított petrezselyemzöldet, borsoztam, majd jöhet a tejszín, kis lángon folyamatosan kavargatva megvártam, míg kezd besűrűsödni. Elzártam, rögtön hozzáadtam a tésztát, és a mártásba forgattam. Sózni egyáltalán nem kell, a szalonna megteszi helyettünk /csak a tésztafőző vizet/. Frissen reszelt parmezánnal tálaltam.