A kertész kutyája
A nap fűszere:"Rengeteg hibát elkövethetünk az életben. Egyet nem: amelyik tönkretesz." Paulo Coelho Bosszantó hogy mostanában annyit dolgozom, hogy bejegyzéseket sem tudok írni. És persze nem csak bosszantó...meglehetősen fárasztó is. Eléggé kivagyok mostanában. De az bíztat, hogy lesz ez még így sem:) Hétfőn színházban voltam. Ismét Vígszínház. Ismét egy csalódás. Kezdem azt hinni bennem van a hiba. Mások ott nevettek körülöttem, én meg még elhúzni sem nagyon tudtam a számat. Fáradt is voltam. Ez tény. De olyan szinten nem kötött le, hogy ismét csak unatkoztam. Egy színházban...ez elég ciki. Csak azt nem tudom kire nézve...A darabra? A színészekre? Vagy rám nézve? Azért én azt gondolom, nem kizárólag rám nézve az. Persze én csak a saját véleményemet tudom leírni, ami annyi, hogy a történet semmitmondó...a színészek túljátszották a szerepeket, most csúnya leszek...ripacskodtak...a komikus jelenetek sekélyesek....egyszóval sajnos szívesebben lettem volna máshol...például a kanapémon ücsörögve, egy pohár vörösbort kortyolgatva, és egy jó könyvet olvasgatva...kimondottan kellemesebb lett volna...határozottan nagyobb élmény lett volna. Igazából nem tudok értékelhető momentumról beszámolni. Ha nagyon akarok valamit találni, akkor talán Eszenyi Enikő játéka...elment...nem volt rossz...valami ilyesmi. De valahogy ő sem volt magával ragadó...bár az is lehet, hogy a Vágy villamosában nyújtott alakítása annyira magasra tette a lécet, hogy ebben a lapos darabban nem tudta megközelíteni azt amit vártam tőle. Senkit nem áll szándékomban lebeszélni arról, hogy megnézze a darabot, de úgy gondolom, nem árt fenntartásokkal kezelni, és nem sokat várni tőle. AKkor nem csalódhatunk. Maximum kellemesen:).