Mert talpra állni muszáj
"Az élet nem habostorta, Pelikán. Csapásokat adunk, és csapásokat kapunk." E két mondat A tanú című filmből van, és leggyakrabban nevetünk rajtuk, mégis én most szomorúan látom igazságukat. Nem akarok senkit terhelni a bánatommal, talán csak némi magyarázatul szolgál szinte teljes konyhai passzivitásomra. Az alábbi desszertet is inkább a fiúk miatt készítettem el, mintsem magamért. Meg egyébként olyan szép május van, végre Anyák Napján is van még orgona és tulipán, nem nyílt még el mind, szóval olyan szép május van, hogy percekre én is erőszakot tudok venni magamon és a melankólián. Mint már számtalanszor, most is Nigella segített, bár amennyit segített, annyira össze is zavart. Először cseresznyés trifle-jét akartam elkészíteni a Hogyan váljunk házi istennőkké c. könyvéből, aztán tegnap valami egészen hasonlót, és mégis mást készített a tévéműsorában, szóval itt van most énnekem a dilemma, hogy melyiket is... a sodósat-e, vagy a mascarponésat inkább? No, ez lett: Hozzávalók a piskótához: 3 egész tojás szétválasztva 3 csapott evőkanál porcukor 3 púpozott evőkanál liszt további kellékek: 40-50 dkg feketeszeder egy kis üveg lekvár, jó, ha szeder, de ha nincs, megfelel az eper, vagy a feketeerdei is 1 dl limoncello 25 dkg mascarpone 3 tojás porcukor ízlés szerint egy marék szeletelt mandula ha akad, akkor édes piskótamorzsa vagy összetört Amaretti Elkészítés: Az istennő kész piskótát használt, nekem nem volt kedvem 450-500 forintért vásárolni ilyet, tehát 3 tojásból magam sütöttem kb. 30 perc alatt. Nem volt cél, hogy szép magas legyen a piskóta, úgyhogy nem is törekedtem erre. A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét felvertem. Amikor már jó tartása volt, hozzáadtam a porcukrot, azzal együtt fényesre, keményre vertem, majd egyenként hozzáadtam a tojások sárgáját, mindegyikkel jól elkevertem. Ezután letettem a robotgépet, innentől fakanállal dolgoztam tovább. A lisztet rászitáltam a habra, és nagy mozdulatokkal a habba kevertem. Majd sütőpapírral bélelt tepsiben vékonyan elkentem, kb. 30x30 cm-es négyzet lett belőle. 170 fokos sütőben talán 15-18 percig sült. Sütőajtó nyitogatása szigorúan tilos! Amikor a tűpróba azt mutatta, hogy kész a piskóta, tiszta konyharuhára borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt, majd amikor kihült, páros számú négyzetet vágtam belőle. Ezután lekvárral megkentem őket, kettőt-kettőt összeragasztottam, és kibéleltem velük egy üvegtál oldalát és alját. Meglocsoltam a limoncelloval. Itt véget ér a süti történetének első fejezete. A második részben egy lábasban megmelegítjük a lekvár maradékát, és ráöntjük a (mirelit) szedret. Addig melegítjük, míg levet nem enged, gyakorlatilag csak át kell forrósítani. Ebben a fázisban is használunk limoncellot, szerintem egy-két evőkanál elég lesz. A meleg lekváros-gyümölcsös keveréket ráöntjük a piskótára. És már el is érkeztünk a harmadik felvonáshoz, melyben hősünkből, a mascarponéból isteni krém válik. Ezt pedig úgy érjük el, hogy a szobahőmérsékletű sajtkrémet habverővel egyneműsítjük, hozzáadjuk 3 tojás sárgáját, annyi porcukrot, amennyit jónak látunk a krém édességét szabályozandó, és itt is adunk némi kis limoncellot, kizárólag a krémes állag elérése okán. Habbá verjük a három tojás fehérjét, azt is a mascarponéhoz adjuk. (Alighanem ez klasszikus tiramisu krém, nemde?) Amikor a krém elkészült, rákanalazzuk a piskótás-szedres desszerte, az asztalhoz ütögetjük a tálat, hogy a krém minél jobban lefolyhasson az alsóbb rétegekig, majd fóliával letakarjuk, betesszük a hűtőszekrénybe. Inentől kezdve már kizárólag türelemre van szükségünk, és bár Nigella 12-24 órát ír érési időnek, kizárt, hogy ezt be tudjuk tartani. Tálalás előtt egy kis száraz serpenyőben pirított mandulaforgáccsal szórjuk meg a desszert tetejét, ha akad egy kis Amaretti, amit még rámorzsolhatunk, tegyük meg. Ha ez a lépés kimarad, akkor is a pokol hetedik bugyrába jutunk, amiért ilyen bűnös édességeket eszünk. Nehézségi fok: