Kakaós alma, ami nekem tejbegríz
A nap fűszere: "Könnyű dolog bölcsnek lenni. Csak gondolj valami butaságra, aztán ne mondd ki." Sam Levenson A címet kicsit korábban adtam. A bejegyzést most írom. Most...ez jópofa meghatározás itt a blogban. De a lényeg, hogy amikor nekiállok a bejegyzésnek már látom...fura egy címet adtam. Viszont aki ismer, az tudja, hogy nem szeretek sem törölni, sem változtatni, csak ha nagyon muszáj:). És akkor most magyarázok. Miért is ez a cím. Nos azért, mert egy párszor készítettem ezt a desszertet, és akárhányszor ettem, az illatáról, és valahogy az egészről mindig a tejbegríz jutott eszembe. Fura...de ez van:). Talán a fahéj illata. Nem tudom. De nekem a gyerekkort és a tejbegrízeket idézi. Lökött vagyok...ez ismét bebizonyosodott...Lökött vagyok...és ezt vállalom:). Ezt az almás bigyót akkor kezdtem el készíteni amikor már a narancsos kakaós változatot egy kicsit meguntam...vagyis hát nem meguntam...csak valami újdonságra vágytam. És hát adott volt az ötlet. Mert alma mindig van itthon. Az alma nálam alap. Semmi extra nem kell hozzá, csak úgy mint a legtöbb kreálmányomhoz. Mert hát kell hozzá alma, amit lereszelünk. Kell hozzá natur joghurt, amit hozzákeverünk. És kell hozzá kakaópor, édesítőszer és fahéj, amivel az egészet megbolondítjuk. Ennyi... Ha pedig igazi tejbegríz fílingre vágyunk, hogy szép magyar szóval fejezzem ki magam, akkor ne hűtőhidegen fogyasszuk, hanem hagyjuk egy kicsit szobahőmérsékleten állni. Hát Hölgyeim és Uraim...morzsóka legújabb desszertcsodáját láttuk és olvastuk...egészszégére mindenkinek:)))