Oldal.Info
Piknikezés
Gourmandula meghirdette a következő VKF-fordulót. Az agyam azonnal megindult, és többé-kevésbé sejtem, mit, vagy pontosabban, milyen jellegű ételt fogok csinálni. Ezzel együtt elkezdtem visszagondolni életem piknikjeire. Nem volt nagyon sok, és néhány közülük nem a legkellemesebb emlék. Tizenhárom éves voltam, a szüleim autót vettek, és attól kezdve minden vasárnap kirándultunk, míg rá nem untak. Nem a közelbe, 150-200 kilométereket autóztunk minden alkalommal. Én általában végigolvastam az utakat a hátsó ülésen. Ma is, ha elhangzik egy bizonyos író neve, a szemem előtt elúszik a debreceni Piac utca képe. Mindig vittünk ebédet, soha nem ültünk be sehová, még egy kávéra sem. Egy esetre emlékszem, nem tudom hol, becuccoltunk egy egyszerű helyre, talán egy út melletti csárdába, és kipakoltuk a cuccot anélkül, hogy bármit is rendeltünk volna. Na, akkor szépen megkértek bennünket, hogy távozzunk. Máskor teljesen impulzíven Budapestre indultunk. Ez nem a mobiltelefon, hanem egyenesen a telefon előtti időben volt, a hetvenes években. Tizenegy körül beállítottunk a nénikémékhez, akik éppen ebédelni készültek menni ismerősökkel valahová. A nénikém elegáns kosztümben, fején egy gyönyörű kalappal, kesztyűben: nem is titkolták, hogy nem akarnak velünk foglalkozni. Miközben az autóban ülve marcangoltuk a magunkkal hozott sült csirkét, apám fojtott hangon szidta a rokonokat (anyám rokonait), hogy még azt sem mondták, hogy mi is együnk ugyanabban az étteremben. Pedig sosem ettünk volna ott. Máskor ismerősökkel mentünk együtt meglátogatni egyikük fiát, aki elsőéves főiskolás volt, és kollégista. Számomra elérhetetlen magasságokban. Bár a szüleink összejártak, nem emlékszem, hogy valaha is beszélgettünk volna. A szülők fölmentek a szobába, apám pedig visszajött a hírrel, hogy a kollégium előterében vannak asztalok, ahol jól lehetne enni... Anyám, aki sosem mondott ellent apámnak, itt mégis azt mondta: nem. Így megint az autóban ettük meg a sült húst. Nyomasztó emlékek, mégis élesen előttem vannak. Szomorú bejegyzés, enyhítsük zenével.