A K.-val kettesben töltött, lazának tervezett nap elég érdekesen alakult. Úgy kezdődött, hogy fél éjszaka nem aludtam az este tíz után meggondolatlanul elfogyasztott sütemény miatt. Hatkor viszont csörgött az óra, mivel G.-t és a barátját kellett elfuvaroznom oda, ahonnan a zenekaruk indult szokásos pünkösdi turnéjára. Ha már, akkor kimentem a piacra is. Itt vettem epret, zöldpaprikát, petrezselymet, retket és zöldhagymát. Az ócskapiacon három könyvet, köztük az unokatestvérem legjobb barátjának érettségi jutalomkönyvét (nem ezért vettem meg....), meg egy dvd-t, amelyen Ralph Fiennes főszerepel egy sosem hallott filmben (White Countess). Mindezeket egy idős bácsi árulta, a városkörnyéki öregek jellegzetes öltözékében (csizma, munkásruha fölött meleg mellény). A dvd-hez annyit fűzött hozzá, hogy az unokájától kapta, de neki már megvan... Igen, meg a többi húsz is, ami nála volt. Hazamentem, megreggeliztem, nézegettem egy kicsit a szerzeményeimet. Ekkor még mindig csak negyed 9 volt, ezért azt gondoltam, visszafekszem kicsit. Fél egykor ébredtem arra, hogy K. bekapcsolja a számítógépet. Ő is megreggelizett, közben kicsit tervezgettünk. Úgy gondoltam, ez lesz a legjobb alkalom fázisképek készítése céljából ismét megcsinálni az újfajta kakaós csigát. Közben felmerültek más ötletek, amihez kellett egy kis beszerzés is, például ahhoz a pogácsához, ami nélkül K. nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy nekivágjon a vizsgaidőszaknak, és vegyük ide Piszke ígéretes reteksalátáját is. Szóval, kalácssütés, salátakészítés, pogácsatészta meggyúrása, fotózás. Ekkor volt egy kis szünet, amikor is az Őslénypark című könyvet kezdtem el olvasni (szintén aznapi beszerzés), K. kedvesen pikirt megjegyzései kíséretében (a könyvre vonatkozóan). Négy körül elkezdtem csinálni az ebédet, szerencsére pillanatok alatt megvolt. A saláta már korábban elkészült, köret volt előző napról, szóval jóízűt ebédeltünk fél 5 körül. Ekkor úgy éreztem, hogy megérdemlek egy kis pihenést, és ledőltem. Hatkor ébresztett a telefonnal egy tört magyarsággal beszélő férfi, aki Noemit kereste. Nem itt lakik. Ittunk egy kávét a teraszon, majd nekiláttam a pogácsasütésnek. Két tepsivel lett, kb. 100 darab, aminek majdnem a felét megettük melegen, a többit elcsomagoltuk. Közben néztük a Neveletlen hercegnő 2. című filmet, és mellette mindketten valami hasznosat is igyekeztünk csinálni, komoly dolgokat olvastunk a következő vizsgáinkhoz. Az Elnöknőt otthagytam a felénél (úgyis tudom, mi lesz a vége), és tizenegykor lefeküdtem. G. még nem volt itthon, K. áttért a számítógépre. Most jól aludtam, a pogácsák ellenére, egészen reggel hétig, amikor is folytattam az Őslényparkot, majd ezt írtam. A tipikus gasztroblogger nap... Ja, és az ebéd: Cápaharcsa molnárné módra Hozzávalók 2 személyre: 3 nagy szelet cápaharcsa 1 nagy csokor petrezselyem 1 citrom 5 dkg vaj 1 dl olaj 2 evőkanál liszt só, bors A felengedett halszeleteket félbe vágjuk, sózzuk, borsozzuk. A citromot kettévágjuk. Az egyik felét kifacsarjuk, és a levet félretesszük. A másik felet meghámozzuk, és vékony szeletekre vágjuk. A vajat megolvasztjuk, és addig melegítjük, míg egy kis színt kap (az ÉKT könyv azt mondja: barna habzásig), beletesszük az apróra vágott zöldpetrezselymet, és a citromlevet. A halszeleteket lisztbe mártjuk, és a forró olajban pirosra sütjük. A kisült szeletekről az olajat leitatjuk, és előmelegített tálra tesszük őket. (Éppen kéznél volt a langyos sütő a kakaós csigák kisütése után.) Minden halszeletre teszünk egy karika hámozott citromot, és rájuk locsoljuk a petrezselymes-citromos vajat. Azonnal tálaljuk. Inspired by the ÉKT könyv.