Májusi öröm: az epres palacsinta
A májusban olyan sok dolog van, ami nagyon jó, hogy felsorolni is képtelenség. A sort esetleg nyithatja az orgona és a peónia, folytathatja az eper és az újhagyma, a végén pedig ott a születésnapom, de ezek között még annyi minden bújik meg, hogy tényleg lehetetlen mindet megemlíteni. Az epres palacsinta egészen biztosan a sor első harmadában menetel. Maga a recept nem egy nagy durranás, hiszen akinek józan esze és egészséges mennyiségű hedóniára való hajlama van, biztosan nélkülem is tudja, hogy epret pakolni a palacsintába jó. Ha ehhez még társul némi mascarpone vagy édes tejföl, hát még jobb. Amiért igazából a poszt született, az nem más, mint maga a palacsinta. Amit hagyományosan nálunk a férjem süt, mert én se a tészta összeállításában, sem megsütésében nem mutattam soha tehetséget, de még annyit se, mint köröm alatt a piszok. Végül is én se tudhatok mindent, nem igaz? Úgy ítélem meg, az élet kegyesen bánik velem: ha palacsintát sütni nem is, de lámpát, ajtóbetétet, mindenféle képeket készíteni ellenben igen. Mivel azonban szeretjük a palacsintát, a párom feláldozta magát, és évtizedek óta az ő reszortja ez. És ebben benne foglaltatik egy bizonyos mennyiségű káromkodás (lásd még: leragadt tészta), sóhajtozás, mindennek az összeolajozása, satöbbi, satöbbi. De mivel mint említettem, szeretjük a palacsintát, a családfőt meg még tán ennél is jobban:), hallgattunk és tűrtünk. No meg ettünk. A múlt héten azonban úgy alakult, hogy én kevertem be a tésztát, hogy mire ő hazaér, süthesse is legott. Tekintve, hogy állandóan visszatérő momentum a tészta csomóssága, elhatároztam, hogy vagy turmixban készítem, vagy robotgéppel. Na de ha már így megreformálom a módszert, miért ne néznék receptet is hozzá? Főleg, hogy fogalmam sem volt, az uram milyen arányokkal dolgozik. Elő is kaptam Horváth Ilona rongyos szakácskönyvét - pedig már a második példányt használom 30 év alatt, és már ez is rongyos -, fellapoztam a palacsinta receptjét, összeállítottam, és azt gondoltam, hogy a mór megtette a kötelességét, a mór mehet. Igen ám, de a tészta remek, sokkal jobb, mint az előző nálunk használatos verzió, olyannyira, hogy tegnap már nemcsak én kevertem, de én is sütöttem a tésztát. Azon az egyen gondolkozom még, vajon megérte-e a minőségi javulás azt, hogy ezentúl a palacsintát is nekem kell sütni?:) Hozzávalók 24 darabhoz: 30 dkg liszt 2 tojás 6 dl tej 2 dl szódavíz cukor, egy csipet só Elkészítés: A lisztet tálba teszem, hozzáadom a tojásokat, és a tej felével csomómentesre keverem. Robotgép használata nem tiltott, sőt, ajánlott. Amikor a tészta már sima, hozzáadjuk a maradék tejet és a szódát, adhatunk hozzá cukrot, ha úgy szeretjük, valamint egy csipet sót. A tésztát a szokásos módon, enyhén kiolajozott, forró palacsintasütőben sütjük. Gyakorlat kérdése, ki milyen vékony palacsintát tud sütni, nekem ezt még gyakorolni kell:) Nehézségi fok: