ÁLMOK
Nemrég olvastam ezt a verset. És nagyon megtetszett. Van benne valami misztikus varázslat. Nem tudom igazán miért érzem ezt. Azt gondolom ez nem egy egyszerű vers.Többször kell elolvasni, hogy az ember igazán megértse. Vagy legalábbis értsen belőle valamit. Hogy megértse azt a mélységet, ami sugárzik belőle. EDGAR ALLAN POE - ÁLMOK Bár volna örök álom életem! S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem Az öröklétnek hozza egy sugára. Sőt! Ha e hosszú álom kínra válna, Az is jobb volna, mint a lét rideg, Éber világa, annak, akinek Szíve ez édes földön csupa mély Érzés káosza volt s lesz, míg csak él. S ha lehetne ez örökkévalón Sodró álom, akár gyerekkorom Szép álmai, ha épp olyan lehetne: Balgaság volna vágynom szebb egekbe. Hisz örvendeztem én - míg nap tüzelt A nyári égen - vágyakkal-betelt Hő álmaim közt, s szívem ott maradt Az álmok tájain - otthonomat Messze-hagyva - oly lényekkel, kiket Enlelkem szült, s ennél mi volna szebb?! S egyszer volt bár - egyszer! -, azt a vad órát Sose felejtem el; varázs karolt át, Bűvös erő, a hűvös szél, talán Az volt, mely rám fuvallt egy éjszakán Lelkemen hagyva képét, vagy a hold, Mely - delelvén - túl hűs fénnyel hatolt Álmomba, vagy a csillag: meglehet, S ha szellő volt is álmom, egyremegy. Mert bár álmok közt: boldog voltam ott! Boldog, s ezért szeretem ezt a szót: Álom! - míg benne eleven szinek Kuszán, ködben, árnyban tülekszenek Valónak látszani, s e forgatag Kábult szememnek sokkal többet ad Mennyből, vágyból - mely mind csak az enyém! - Mint legszebb órán az ifjú Remény.