Tonhal meggyszósszal, bulgurral
Pénteken hazafelé megálltam az M5 melletti Metróban tengeri halat venni. Számomra meglepően nagy volt a kínálat, persze itt, Kecskeméten egyik bolt sem tart ilyet, esetleg karácsony táján. Szánalmasak. Persze élelmiszert egyébként sem szeretek nagyáruházban vásárolni, tenger híján ez az egy dolog kivétel. Az Olimpiában elfogyasztott tonhaltatár emléke még erősen élt bennem, ezért - bár sok más vonzó dolog is akadt -, végül a tonhal mellett döntöttem. A pultra kirakott szeletek viszont nem voltak szimpatikusak, olyan vékonyak voltak, hogy csakis Nagy Szent Gumihal készülhetne belőlük. Szerencsére volt még belőle a raktárban egyben is, pont kilós méretben. Kérésemre körberakták zúzott jéggel, amely bőven kitartott a hazaúton. A meggyszezon meg még tart, az elmúlt hetekben már közel 10 méternyi meggyes rétesnél járunk. Távollétemben életem párját bíztam meg a beszerzéssel, aki rendesen túlvásárolt belőle, hét kilónyi volt a beszerzés. Igaz, nem volt probléma, gyorsan elkopott, ettük magéban, levesnek, szósznak, és természetesen rétesnek. Itt meg kell jegyeznem, hogy a legutóbbi réteslapjaink Szabadkáról származtak. A volt Jugoszláviában ugyanis még nem tettek mindent tönkre a multik, és működik még a tésztabolt intézménye is. Elég sok helyen megtalálhatóak, különösen a nagyobb városokban, kiváló minőségű burek- és rétestésztát árulnak. Hála kollégámnak, hozott belőle, egy szabadkai macedón bosnyák boltjában vette, aki mellesleg kiválóan beszél magyarul:). Egy hétig bőven eltartható, és a legjobb minőségű, amellyel eddig találkoztam. Sajnos itthon ezzel szemben folyamatos a romlás, az eddig legjobbnak tartott SPAR-réteslap már messze nem az igazi, az utóbbi időben gyakorlatilag minden második csomag kritikán aluli. Miért kell mindent tönkretenni?!?! Hozzávalók /3 adag/ - 1 kg tonhal - só, 1 ek. fehérbors, 1 ek rózsabors - fél diónyi vaj, olívaolaj - 1 kg meggy /esetleg még hozzá meggylé/ - 3-4 deka vaj - kevés fahéj - 1 csésze bulgur /kb. 180g/ - 2 deka vaj - só A tonhalat két órával felhasználás előtt kivettem a hűtőből, hogy mire felhasználásra kerül, mindenhol szobahőmérsékletű legyen, Ez fontos, különösen, ha félangolosra készítjük, nem marad hideg a közepe, egyenletesebben süthető. Közben néhány papírvékony szeletet nyersen is elmajszoltam :). Eközben kimagoztam a meggyet, másfél kilónyit a rétesbe, kb. egy kilónyit a meggyszószhoz. A rétesbe való meggy levét is felhasználtam a szószhoz, ezzel még koncentráltabb lett a lé. Vajon megfuttattam a bulgurt, sóztam, felöntöttem kétszeres mennyiségű vízzel, majd nem sokkal forrás után elzártam, az edényt konyharuhával letakartam, így hagyva 15-20 percet a bulgurt magába szívni a folyadékot. A meggyet a lével együtt feltettem főni. Amikor kb. 15 perc múlva jól kiengedte már a saját levét is, akkor a meggyszemeket kivettem belőle, és a lét harmadára besűrítettem. Tálalás előtt reszeltem bele egy nagyon kevés fahéjat, visszaraktam a meggyet és összeforraltam. Elzártam a tüzet, néhány darabka hideg vajat eldolgoztam benne. Legutolsó feladat a tonhal sütése. Kétujjnyi vastagságú /kb. 4-4.5-5 cm/ szeleteket vágtam belőle /életem párjának vékonyabbat, teljesen átsütve kérte/, majd alaposan megforgattam mozsárban durvára tört fehér- és rózsabors egyvelegében. Serpenyőben egy kevés vaj és olívaolaj keverékén /csak annyi kell, hogy bevonja azt/ közepesen erős lángon félangolosra sütöttem, a közepe épp csak átmelegedett. Akkor sóztam, amikor átfordítottam, illetve amikor a másik fele is megpirult. A tonhal így az igazi, sajnos az előrecsomagolt szeleteket soha nem sikerül ennyire jól eltalálni /azok túl vékonyak, mire megpirul, a közepe is majdnem teljesen átsül/. A hozzávaló borral nagy gondban voltam, vöröset nem akartam, bár egy jó kadarka illene hozzá, a fehérek tekintetében nem volt ihletem 1500 ft magasságában, végül a borboltos lány fején találta a szöget: Sauska Siller, 2008.