Babfőzelék konzervből
A csütörtöki ebédet is a gyorsaság jegyében főztem, ill. sütöttem. A babkonzerv nagyon jó találmány, főleg ilyen kicsi – kétszemélyes – háztartásban, mint a miénk is. Mert tulajdonképpen nem nagy ügy megfőzni a babot, idő ugyan kell hozzá, de nem nagyon kell közben foglalkozni vele. Viszont egyszerűen nem érdemes olyan kis mennyiséggel vacakolni, ha már feltalálták nekünk a konzervet. Erről meg eszembe jut, hogy a hatvanas évek elején azt gondolták – és reklámozták is az akkori szakácskönyvekben, lapokban – hogy a „modern” nő nem főz, hanem a kiváló konzervgyári készételekkel oldja meg a család vacsoráját, miután hazaért a munkából. És mellesleg nem is mos otthon, hanem a Patyolatba viszi a ruhát. Ki emlékszik még erre? Nem nagyon sikerült ezt a tervet megvalósítani. Igaz, akkor is, most is használunk néha konzerveket, bár nem annyira a készételt, inkább csak a félkész alapanyagokat, de az is sokat segít. A mosásra meg elterjedt az automata mosógép, amire akkor még nem nagyon gondolt senki. Persze egy igazi jó csülkös, vagy akár kolbászos bableves, az más kategória, abból nem főzök hétköznapi, kétszemélyes adagot, azt szívesen esszük több napig is, és lehetőleg olyankor meghívok még mást is. Tehát olyankor nem konzervből főzöm. Tehát most csak úgy hirtelen. Gyakorlatilag ugyanúgy főztem, mint a hagymás babot, csak kevesebb hagymával. Megdinszteltem egy kis fej felaprított hagymát, hozzátettem két gerezd, szintén aprított fokhagymát. Megszórtam egy csapott teáskanál liszttel, aztán pirospaprikával. Apránként nem sok vízzel felengedtem, csomótlanra kevertem. Hozzákevertem kb. két evőkanál tejfölt, beleszórtam őrölt köményt, kevés szárított borsikát (csombor) és lestyánt. Egy-két percig főztem, majd hozzátettem a leszűrt, leöblített konzerv vörösbabot. Ezzel már csak egyet forraltam. Mellé pedig eredetileg sült debrecenit gondoltam, de az nem volt itthon, ezért elszaladtam a közértbe. (Most ezt a „közért” szót így különösebb gondolkodás nélkül leírtam, ahogy mondani szoktam. És bocsánat, eszembe jutott, hogy már több helyen, többen is írták, hogy érthetetlen, hogy sokan – mondjuk így – nem a legfiatalabb korosztályból, így nevezik a boltot, bármilyen is az.) Szóval a közeli boltba mentem, ami elég kicsi, és csak csomagolt hús- és felvágottféle van, mivel nincs húspultja. Ahogy keresgéltem a kolbászfélék között, láttam, hogy az egyetlen fajta debreceni mellett van sütnivaló kolbász is, ami lényegesen jobban néz ki, tehát azt vettem. Három darab volt a csomagban, azokat meg is sütöttem. Serpenyőben, zsír nélkül kezdtem, megszurkáltam, aztán már a saját, kiengedett zsírján sült készre. Egy-egy darabot megettünk a főzelékhez, a harmadik pedig a kisült zsírral együtt hidegen jó volt reggelire, vacsorára. A retro, nosztalgiázást segítő reklámokat itt és itt találtam.