Minden éremnek két oldala van, de jelen esetben azért magam is meglepődtem. Messziről kezdem: a Boogie Mamma zenekarral még jó négy-öt éve ismerkedtem meg egy nevenincs, százötven fős kisfesztiválon, s azóta ők minden Szigeten kötelező program - pedig legkevésbé sem hallgatok ska zenét. Hogy mi a vonzerő? Nos, valószínűleg megkapóan egyedinek éreztem azt a színpadi performance-t, amit Zubreczki Dávid alakított olyan délután 4-5 óra körül a sátorból kikukucskáló, még életben lévő 10-20 embernek. Diktafonra felvett, majd mikrofonba játszott refrének, úszás a (nem létező) közönségen, fetrengés a színpadon, éneklős sprintek a sátrazók körül, meg úgy mindenhol máshol is… talán ennyi elég ahhoz, hogy képet kapjon a Boogie Mamma-laikus. Jah, és ez természetesen nem volt egyedi eset: minden BM koncert így zajlik! Hát mi másra lenne kíváncsi egy újságíró, mint az ilyen fokon pörgő zenészek hétköznapi énjére. Tudásvágyam kielégítve, és jelentem: mosolyognom kellett a tapasztalt ellentéten.