A kollektív tudat
Természetfilmekből ismerősek lehetnek olyan jelenetek, mint a szentjánosbogarak szinkronizált felvillanása vagy a tengeri halrajok örvénylő mozgása. A tereken magvakat csipegető, különböző helyeken álló és irányba néző galambok veszély esetén együtt, egyszerre és általában egy irányban szállnak fel. Ez a jelenség a vadon élő madaraknál még rendezettebb mozgásként figyelhető meg. Rokon példákat találunk az emberek világában is; ilyen a tapsvihar szinkronizációja tetszésnyilvánításkor, de gondolhatunk még a divatra, a zendülésekre vagy a tömeges pánikra is - ezek mind-mind olyan közös megnyilvánulások, ahol az egyes tagok nincsenek közvetlen kapcsolatban a csoport többi tagjával, viselkedésük mégis szinkronizált, analóg jellemzőket mutat. Ezeknek az emberi világban is meglévő jelenségeknek a megértéséhez és előrejelzéséhez alapot nyújthat az állatvilág hasonló, kollektív viselkedésformáinak megértése.