Az élőlények belső órája, ami szabályozza az alvás és ébrenlét mintázatát - az ún. cirkadián óra - gyakran zavarja össze a kutatókat rejtélyes késedelmeivel. A molekuláris kölcsönhatások, amelyek a cirkadián órát szabályozzák, milliszekundumokon belül megtörténnek, miközben a test órája csak minden 24. órában indul újra. Mi nyújtja meg az órára gyakorolt hatást ilyen viszonylag hosszú időre?