Törekszem arra, hogy minél több halat együnk, ezért – mint múlt hétvégén – ma is hal volt a vasárnapi ebéd. Méghozzá nem is akármilyen: sárga tőkehal. Ez a halacska kb. 25-30 centi hosszú, torpedó alakú, tűhegyes fogakkal rendelkező vízi állatka, és nem mellesleg nagyon finom. Mivel elég kicsik, úgy gondoltam, nem fogok vele vesződni és a lehető legegyszerűbben egészben sütöm meg. Egyébként is…
Biztosan van olyan háziasszony/-ember, aki pontosan ki tudja számítani, hogy mennyit eszik a család, és nincs gondja a maradékokkal. Én sajnos nem vagyok ilyen. A megmaradt, többnyire kicsi adagokat – persze ha fagyasztható – beteszem a mélyhűtőbe, aztán jöhet az ötletelés, hogy mire és hogyan használjam fel, hogy jó és változatos is legyen. Most a fokhagymás és a paradicsomos csirkemellet…
Magyarul crumble, ugye. És tény, hogy a fényképen egyáltalán nem látszik, de a gyümölcs fele igenis piszke (egres) volt, csak valahogy beleolvadt a tésztába sütés közben. Sűrű elnézést, hogy így le vagyok maradva, de piszkét még látok a boltokban, és eredetileg csak azzal készült volna, - hiszen a név kötelez - , ha rendes az idei termés... ribizli viszont volt bőven, így a két savanykás…
Messzebbről kezdeném. G.-nek novemberben van a születésnapja, de amikor legutóbb ért meg kerek számú évet, úgy döntöttünk, hogy augusztusban megtartjuk, mert milyen alkalmatos már sok embert olyankor vendégül látni, kertben, udvaron koncertet tartani, ahol az ünnepelt vezényel. Mindenkinek tetszett az ötlet, egy embert kivéve, aki figyelmeztetett bennünket, hogy meg is kell azt érni. Ez azóta…
A nap fűszere: Nincs üresebb a hiábavalóan ölelésretárt karoknál. Ma kezembe vettem egy könyvet. És egy nap alatt kiolvastam. A címe: Regény nőknek. Michal Viewegh írta. Könnyű kis regényecske. Abban volt ez a mondás. Hogy úgy mondjam, nagyon-nagyon telibekapott. Annyi magányosság, fájdalom, reménytelenség van ebben az egy mondatban, hogy megdöbbentett. Annyira élénken látok egy jelenetet, ami a…