Semmi gondom nincs azzal, ha valaki talál magának társat, aki eltartja. Én is éltem egy fél évig anyósom nyakán ötödmagammal. Meg kellett szokni, hogy vastag kenyeret vékony zsírral kenünk meg, a teát kétszer is kifőzzük, a citromot benne hagyjuk, és krumpliból százféle ételt tudott - ma már én is tudok - készíteni. Szóval, van időszak az ember éltében, amikor csak elfogad, és nem ad semmit. És ha találunk valakit, aki megosztja velünk a saját tulajdonát, hát használjuk egészséggel.