Bors Mari: Féltékenység, ami egy perc alatt nyomorba dönthet, de el is tűnhet...
Amikor elváltam a kisebbik lányom apjától, a válás, mint mindig, nagyon megviselt engem... Egy ideig csak azzal küzdöttem, hogy életben tudjak maradni egyedül is, annyira nagy volt az összefonódásunk minden szinten... Aztán amikor már - bár szédelegve kicsit, de - tudtam járni az utcán, aludni egyedül is az ágyunkban, és ellátni az életemet és a gyerekeimet, csak egy érzés dörömbölt bennem folyton folyvást, nehogy meglássam őt egy nővel, mert abba belepusztulnék, azt még nem bírnám ki.... Hónapokig nem is történt semmi ilyen. Ha jött a láthatásokra, akkor mindig egyedül jött, amúgy meg nem találkoztunk, stb...