Emberemlékezet óta arra törekszik az emberi faj, hogy kényelmet, örömöt és boldogságot teremtsen magának. Korunkban, bár ki van mondva, hogy pontosan mikre vágyunk, egykor, főként az európai ember, inkább, csak a nehézségek elkerüléseként fogalmazta meg magában élete jobbítását. A boldogságot régóta keressük, de sajnos, nem találjuk. Először is, mert nehéz definiálni, mindenkinek mást jelent ez a boldogság, könnyen jön, könnyen megy, nem könnyű elcsípni. A legtöbben, akik jól érzik magukat a bőrükben nincsenek tudatában a saját boldogságuknak. Ezt nevezi a lélektan megelégedettségnek.