Zita vagyok. Nő vagyok. Anya vagyok. Hétköznapi, egy a sokból, de kiváltságos, mert anya vagyok. Mindig is az akartam lenni, nem tudom miért, csak éreztem. Talán a saját anyukám miatt, aki a mai napig feltétel nélkül szeret – ezúton is köszönöm neki, hogy megtanított szeretni.