Élni akarok, és nem csak sodródni reggelente a tömeggel a villamos felé
Hétvégi kirándulásról tartottunk hazafelé, amikor az anyósülésen ülve a tájat bámulva elmerengtem. Mennyire jó volt ez a kis szabadság! Kiszakadtunk a napok egymást követő monotonitásából, a főváros zajából, a lüktető és megállni, de még lassítani is képtelen embertömegből. Miért nem lehetne így élni minden nap?