Ülök az alkonyati fényben, békés fáradtsággal a testemben. Még édes a reám boruló lilaakácok illata, bár van benne valami az elmúlásból is. A lépcsőn, a kövön, a teraszon mindent beborít a lehullott virágok száradt szőnyege. Nem egy mutatós látvány, de a virágzás ezzel jár. A lehullással.