A parókák a XVIII. század közepe táján vészes mértékű növekedésnek indultak, hiszen átmenetileg még azt az eszményt is lefektették az ambiciózus párizsi hajszobrászok, hogy a női megjelenésben a száj felezővonalként szolgáljon: vagyis hosszban ugyanannyi legyen felette, mint alatta. Sarolta királyné parókáinak nyomában: