Antal Attila: "a politikusok hajlamosak ez a helyzetet kihasználni"

2010. január 4. 6:30, Grill Receptek

Az év vége mindig a számadás, a leltárkészítés időszaka. Mostanában erre különös okunk is lehet, hisz a 2009-es év mind alkotmányos, mind pedig politikai szempontból vízválasztónak nevezhető a húszéves köztársaság életében. Először bomlott fel úgy kormánykoalíció, hogy kisebbségi kormány került a helyére, először éltek a konstruktív bizalmatlanság intézményével, a Fidesz minden alkotmányos és nem alkotmányos eszközzel a koalíciós, majd a kisebbségi kormány megbuktatását kívánta elősegíteni – a sort folytathatnánk. Az utóbbi időben formálisan ugyan sok szó esett az alkotmányról és az alkotmányos berendezkedésünkről, de többnyire az „orbáni alkotmányozás” kontextusában. Igazán fájó, hogy húsz év után nem sikerült feldolgozni sem a rendszerváltást, sem pedig magát az alkotmányozást. Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy alaptörvényünk nem vált a „nép alkotmányává” (zárójelben jegyezném meg, hogy utóbbi magából a rendszerváltás jellegéből is következik). Azt is mondhatjuk, hogy alkotmányunk „elszakadt” a hatalom birtokosától, a néptől. Ez érdekes és igen paradox helyzetet eredményezett: az elmúlt húsz év bebizonyította, hogy az intézmények (azért tegyük hozzá az alapjogok) szintjén valóban – többé-kevésbé – működik az alkotmány, ugyanakkor a társadalom nem képes sajátjának tekinteni azt, mi több nem is ismeri. Ez utóbbi vezetett el ahhoz a szintén paradox, már-már morbid helyzethez, hogy egyszerre van igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy alkotmányunk alapvetően működőképes és azoknak is, akik ennek az ellenkezőjével értenek egyet.

Tovább a teljes cikkre...

Keresés