A filozófiatörténetben Nietzsche nevéhez fűződik az a korunk társadalmait kiváltképpen jellemző felismerés, hogy a felsőbb és alsóbb társadalmi rétegek eltávolodásának okai között nemcsak az anyagi különbségeket lehet és kell számba venni, hanem az erkölcsi-etikai indítékokat és azok messze ható következményeit. Fordítva gondolta, mint később Marx, aki a termelőeszközök tulajdonlásából vezette le a burzsoázia és a munkásosztály között mutatkozó érdekellentéteket, amelyek a termelőeszközök köztulajdonba vételével automatikusan szűnnek meg.