Nem tabu a rendőrfotó! - Ab-mustra - A legjelentősebb és legérdekesebb februári döntések
Ismét az alkotmánybírák elé került a rendőrképmások ügye. Az Alkotmánybíróság egy kúriai ítélet megsemmisítése mellett határozatában nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az intézkedő rendőrökről készített fotók az engedélyük nélkül is nyilvánosságra hozhatók, ha a politikai demonstrációról szóló tudósítás nem öncélú. Az Alkotmánybíróság teljes ülésének februári döntései Újabb rendőri képmást érintő döntés – IV/1612/2016. Az Ab február 14-én megállapította, hogy a Kúria Pfv.IV.20.121/2016/3. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az indítványozó Index.hu szerint a támadott bírói döntés azért sérti a véleménynyilvánítási szabadságát és a sajtószabadságot, mert a bíróság – a 28/2014. (IX. 29.) AB határozatban foglaltakkal ellentétben – úgy foglalt állást, hogy megsértették a perbeli felperes rendőrök képmásuk védelméhez fűződő személyiségi jogát, amikor a politikai demonstráció biztosítását végző rendőröket felismerhető módon ábrázoló fényképeket tettek közzé, az érintettek hozzájárulása nélkül. Az Ab korábbi határozatára hivatkozva hangsúlyozta, hogy a demonstrációkról való tudósítás nem öncélú, kivéve, ha az emberi méltóság benső lényegét érintő, vagy a sajtószabadsággal való visszaélést megvalósító tudósítás volna. Mivel ilyen körülményt a jogerős ítélet sem mutatott fel, a benne elfoglalt jogi álláspont sérti a véleménynyilvánítási szabadságot és a sajtószabadságot. A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó és Szalay Péter párhuzamos indokolást, valamint Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre) Okafogyottá vált eljárás – X/2129/2015. Az Ab február 14-én az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontjának értelmezésére irányuló indítvány tárgyában megszüntetette az eljárását. A kormány nevében az igazságügyi miniszter azt kérte az alkotmánybíráktól: értelmezzék az Alaptörvényt abból a szempontból, hogy a bíróság köteles-e az Ab-hoz fordulni, ha az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli. A miniszter levélben fordult a testülethez, amelyben úgy nyilatkozott, hogy mivel a Kúria 3/2015. számú BJE számú jogegységi határozata szerinte megnyugtatóan rendezi az indítvány alapját képező kérdést, ezért az indítvány álláspontja szerint okafogyottá vált. A végzéshez Pokol Béla különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Stumpf István) Elhúzódó büntetőeljárás orvoslása – 2/2017. (II. 10.) AB határozat Az Ab február 7-én megállapította: a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 258. § (3) bekezdés e) pontjának alkalmazása során az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, ha a bíróság a terhelttel szemben alkalmazott büntetőjogi jogkövetkezményt az eljárás elhúzódása miatt enyhíti, akkor határozatának indokolása rögzítse az eljárás elhúzódásának a tényét, valamint a büntetés enyhítését és az enyhítés mértékét. Az indítványozó, aki ellen sikkasztás miatt büntetőeljárást folytattak, alkotmányjogi panaszában többek között az ésszerű határidőn belüli elbírálás követelményének sérelmére hivatkozott, mivel a vádemelés és a Kúria döntése között csaknem tíz év telt el. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt, mert az elhúzódó büntetőeljárás miatt bekövetkező alaptörvény-ellenesség orvosolható a büntetéskiszabás során. Hogy ez az ítélet indokolásából a terhelt számára is egyértelmű legyen, alkotmányos követelményt állapítottak meg. A határozathoz Czine Ágnes és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, valamint Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Salamon László, Stumpf István és Szívós Mária különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Czine Ágnes) A kölcsönszerződés felmondásának jogszerűsége – 3019/2017. (II. 17.) AB határozat Az Ab február 7-én a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseinek érvénytelen szerződéses kikötéseire tekintettel szükséges elszámolás módszertanának különös szabályairól szóló 54/2014. (XII. 10.) MNB rendelet 6. § (2) bekezdésének alkalmazásával összefüggésben alkotmányos követelményként állapította meg, hogy ez a rendelkezés kizárólag a fogyasztói követelés összegének meghatározására vonatkozik. A szabály nem érinti azonban a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződések felmondása jogszerűségének a megítélését. A bírói indítvány szerint a támadott rendelkezése túlterjeszkedik a felhatalmazó jogszabályon, mert az átszámított fogyasztói kölcsönszerződést a túlfizetéstől függetlenül is késedelmesnek tekinti. Noha az Ab szerint a normának van az Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezése, a jogbiztonság érdekében alkotmányos követelményt állapított meg. A határozathoz Pokol Béla és Stumpf István különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Sulyok Tamás) Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának februári határozata A feltételes szabadságra bocsátás kizárása – IV/611/2016. Az Ab tanácsa február 21-án elutasította a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdés d) pontja és 91. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.556/2015/24. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az indítványozót a bíróság bűnösnek mondta ki bűnszervezetben elkövetett adócsalás bűntettében, és letöltendő börtönbüntetésre ítélte. Az indítványozó sérelmezte, hogy a támadott rendelkezések miatt nem volt lehetőség a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére, márpedig személyi körülményei, az ügy nem nagy tárgyi súlya és a kár teljes megtérülése ezt indokolták volna. Az Ab szerint viszont a kifogásolt rendelkezések hatályba lépését a bűnözés szerkezetében bekövetkezett változások, a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb állami fellépés igénye, továbbá az Európai Unióhoz történő csatlakozásból fakadó követelmények is indokolták. A határozathoz Juhász Imre különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Czine Ágnes) Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának februári határozatai A médiaszolgáltató bírságolása – 3020/2017. (II. 17.) AB határozat Az Ab tanácsa február 7-én elutasította a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 156. § (3) bekezdésének „– ismételt jogsértés esetén sújtani köteles –” szövegrésze ellen irányuló indítványt. Az alapvető jogok biztosa szerint a támadott norma kiüresíti a jogorvoslathoz való jogot, mivel ismételt jogsértés esetén a médiaszolgáltató vezető tisztségviselőjének bírságolását a médiaszolgáltató bírságolásával párhuzamosan írja elő. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt, mert a rendelkezés a bírság kötelezően kiszabandó esetkörének szabályozásakor az ismételtséget nem értékelési szempontként, hanem a bírság kiszabásának alapját jelentő körülményként határozza meg. (Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária) Közalkalmazottak és munkavállalók – 3021/2017. (II. 17.) AB határozat Az Ab tanácsa február 7-én elutasította a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 13. §-a, valamint 66. § (7)-(8) bekezdése elleni alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó sérelmezte, hogy a támadott rendelkezések a közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatottak esetében szigorúbb szabályozást írnak elő a kollektív szerződés tartalma tekintetében, mint a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálya alá tartozó munkavállalók esetében. Az Ab szerint azonban a munkavállalók és a közalkalmazottak nem alkotnak homogén csoportot, a heterogén csoportok közötti jogalkotói különbségtétel pedig nem veti fel az Alaptörvény sérelmét. (Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária) Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának februári határozata A visszaható hatályú jogalkotás tilalma – III/457/2016. Az Ab tanácsa február 21-én megállapította, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet 16. § (10) bekezdése, valamint 57. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért megsemmisítette. A két rendelkezés nem alkalmazható a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 10.K.27.652/2015. számú ügyben, valamint bármely folyamatban lévő ügyben. Az agrártámogatásban részesülő felperes vis maior bejelentést tett a területét érintő belvíz miatt. Az eljáró bíró szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezések nemcsak kötelezettséget állapítottak meg felperes terhére, hanem azt terhesebbé is tették, hiszen a vetésszerkezetre vonatkozó előírások alól csak és kizárólag az ötödik évben benyújtott vis maior kérelem mentesíthet, és ezáltal a korábban benyújtott vis maior kérelem anulálásra került. Az Ab megállapította: ha a jogalkotó a vis maiorral sújtott területeket a vetésszerkezeti szabályok szempontjából beszámítja, és egyéb kultúraként veszi figyelembe, azzal – a korábbi szabályozáshoz képest, amely ezt nem tette lehetővé – szankciót helyez kilátásba a vis maiorral sújtott területekre. Márpedig ez sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát. (Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon) forrás: Jogi Fórum