Naplóbejegyzés 17.
Na, itt vagyunk újra. Január 23., tizenkettedik nap Az elindulás Nouakchout-ból nem problémamentes, újabb konftrontáció az oroszokkal, aztán meg a mentő nem indul. De egyáltalán nem. Elkapunk néhány arrajáró magyart, és jól betoljuk a járgányt. (ezúton is köszönjük a tolást). Na, most mi legyen? Mi ment tönkre? Márkkal megpróbálunk újabb diagnózist felállítani: talán a só marta szét a generátort... A tankolást újabb betolás követi. A legközelebbinél már le sem merjük állítani. Menet közben kifaggatunk mindenkit arról, hogy milyen a következő etap, és úgy döntünk, hogy jobb lesz kihagyni. Egyenesen Kiffa-ba megyünk, egyhajtásra. Gyors szálláskeresés közben véletlenül leállítom a motort. Mostmár betolva sem indul. Hiába szakértik meg este még többen, nem leszünk okosabbak. Január 24., tizenharmadik nap Reggel az első utunk a városnak mondott helységbe vezet. Nem tudom, otthon pontosan minek nevezik az ilyen települést, de városnak biztosan nem. Hosszas kérdezősködés után találunk egy embert, akit szerelőnek mondanak. Márk azt hiszi, a szeméttelepre küldtek minket, pedig ez a villamossági szerelőműhely. Most 5 órája kűzdenek a mentőért, megjavították a generátort és egy feszültségszabályozót próbálnak összebuherálni a miénk helyett. Közben persze megy a kemény alkudozás. Többen most bevárjuk itt a mezőnyt, és csak holnap indulunk tovább. Néhányan (pl. a Wartburg) már ma tovább hajtottak Bamakoba. Kicsit fogy a humorom is, de azért igyekszünk majd tájékoztatni Benneteket a további fejleményekről és minden fontos eseményről is. Sziasztok!