14. nap
helyszíni tudósítás A kiffai táborban majdnem elaludtuk megint az eligazítást. Most már nyilvánvaló az a hibánk, hogy a tábori felszereléseket túlságosan is a kényelmi szempontok alapján állítottuk össze és nem vettük figyelembe az időtényezőt. Pedig a Bamako nem kis részben erről szól. Vezetsz naponta 10-14 órát, beérkezel egy táborhelyre, ahol nem mindegy, hogy 10 perc múlva áll a sátrad, vagy egy óra múlva is még a matracokat fújod. Fokozottan érvényes ez reggel, nekünk háromnegyed órával kell korábban kelnünk, mint pl. a 01-es csapatnak, ahhoz, hogy egyszerre induljunk el. Mindegy, tanultunk ebből is. A 05-ös, QuartIt csapattal együtt indultunk. Bár ők versenyzők, megbeszéltük, hogy együtt maradunk. Egyrészt kevés navigációs pont szerepelt ma az itinierben, másrészt Dél-Mauritánia a jelen helyzettől eltekintve sem tartozik a világ legbiztonságosabb helyei közé. Az út első szakasza nem tartogatott sok izgalmat, eltekintve azoktól a településektőé, amelyeken áthaladtunk. Elképesztő nyomor, aminek a hatását csak fokozza, hogy az országút ilyenkor leszűkül egy autónyomnyira és lépésben, érintésnyi közelben haladunk el az emberek között. Nehéz ezekről a benyomásokról objektíven írni, így meg sem kíséreljük. Az út második része már igazi, kemény off-road kihívás volt. A szavannán kellett mély keréknyomokban haladni. Ez azért veszélyes, mert a nyom jól vezeti az autót, 70-80 km/h sebességgel lehet haladni, de a nyom kanyargása erősen megvezeti a kerekeket, ha a sofőr elszámítja magát, kidobja az autót a nyomból, ami jó eséllyel egy fának csapódhat. Lassabban menni meg nem lehet mert a mély homokban, magas bakhátak mellett nem jó hagyni az autót megsüllyedni. Így is odavertük párszor az alját, a haspáncélunk jópár sérüléstől megóvott. A táj ma drasztikusan megváltozott. Ez már a szavanna. A puha homokot elfedi a fél méteres fű és a táj teleszórva fákkal. A lakott területek közelében a tevéket és kecskéket egyre inkább felváltják a hazai szemmel csontsoványnak ható marhacsordák. Csak a szamarak állandók. Ezek ugyanolyan hülyék, mint innen északra, a sivatagban. Kisétálnak az autó elé, majd megállnak az út közepén, lesunyják a fejüket és lehetetlen kitalálni, milyen irányban fognak mozdulni a következő pillanatban. A faluk is változtak, a néhány sátorból álló szedett-vedett táborokat felváltják a vesszőből font kerítéssel körbevett, kerek alaprajzú, tapasztott falú, nádtetejű házakból álló falvak. Egyáltalán, az egész környék sokkal rendezettebb és tisztább benyomást kelt (ez utóbbi inkább csak messziről érződik).